Az exférj árnyékában: Tényleg csak a gyerek miatt beszéltek?!

Amikor megismertem a nőt, akibe beleszerettem, épp egy rettenetes váláson volt túl. A volt férje megalázta, a legjobb barátnőjével csalta meg, a legdurvább módon hazudott neki és játszmázott vele hónapokig a házasságuk alatt. 

Elveszetten állt a világban két kislánnyal. Részemről szerelem volt első látásra, ő óvatos volt és bizalmatlan. Tudomásul vettem, hogy neki több időre van szüksége, ezért apró lépésekben haladtunk. Közel egy év eltelt, mire a kislányaival találkoztam, és még egy újabb év, amikor már összeköltözhettünk, és hamarosan össze is házasodtunk. Működő négyes voltunk mi így együtt. Párként és családként is boldogok voltunk.

Egy dolog volt, ami az első perctől kezdve rettenetesen zavart. A feleségem és a volt férje minden este legalább fél órát beszéltek egymással telefonon. És nem ám a gyerekekről. Persze érintőlegesen róluk is szó esett – de a lényeg mindig az volt, hogy a pasi hogy van. Mit csinált éppen, volt-e állásinterjún. „Jaj de örülök, hogy sikerült”, „Megértelek, nekem elmondhatod”, „Persze, segítek, csak szólj, ha szükséged van rám” és így tovább. Estéről estére.

Először nem szóltam, sőt, még kis is mentem a szobából. Aztán már bent maradtam. Aztán kérdőn néztem, amikor meghallottam a csengőhangot, ami már a sejtjeimbe is beette magát. Egy idő után szóltam, hogy azok után, ami a házasságukban történt, nem túlzás-e, hogy ennyire jóban vannak. Azt a választ kaptam, hogy már megbocsátott – elsősorban nekem köszönhetően.

Annyi nagyvonalúságot megengedhet magának, hogy a gyerekei apjának segítségére van, hogy könnyebben boldoguljon. Hiszen régen is mindig ő igazította el mindenben. A lányok érdekében teszi. Mert az a jó, ha a lányok apjának rendben van az élete, ugye? Nagyokat nyeltem, amikor folytatódtak a telefonok, de csendben maradtam.

Nyugtatgattam magam: féltékenységre semmi okom, akkor meg tulajdonképpen mi bajom van?

Mígnem az addig baráti hangvételű beszélgetésekbe heves veszekedések is becsúsztak. Akkor, amikor a  téma ennek a “drága”, útmutatásra szoruló embernek a nőügyei lettek. A feleségem a leghevesebb érzelmekkel igyekezett mindenkit eltávolítani a közeléből, aki csalódást okozhat neki, hiszen ez is kihathat a lányaival való kapcsolatára. Én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, egyre dühösebb lettem.

FORRÁS: UNSPLASH

Így már mi is veszekedni kezdtünk, ezért elmaradtak a telefonok. Illetve áttevődtek az estéről napközbeni időpontra, amikor nem voltunk együtt. A feleségem nem csapott be, nem mondta, hogy nem beszélnek. Egyszerűen közölte, hogy nem veszi el a mi estéinkből az időt, de azt ne várjam tőle, hogy ne akarja tudni, mi van a volt férjével. Igenis része szeretne maradni az életének, mert a két közös gyerek örökre összeköti őket.

Hogy tíz év az tíz év. És jött az aduász: tulajdonképpen, ha az exe nem csalta volna meg, akkor mi nem találkoztunk volna, és most nem élnénk ilyen boldogan. Úgyhogy nekem aztán semmi okom haragudni rá. Azt hiszem, amikor ezt mondta, az mindennél rosszabb volt. Egész életemben utáltam a rejtett manipulációkat.

Kifejezetten ócska trükknek éreztem ezt a szöveget, még úgy is, hogy változatlanul fülig szerelmes voltam. Így olyanra vetemedtem, amit soha nem gondoltam volna magamról. Ultimátumot adtam: vagy ő, vagy én. Ez is elég ócska, ugye? És egy ultimátumra nincs jó válasz, ezt jól tudom. Épp sarokba szorítottam vele azt, akit a világon a legjobban szerettem.

Nem voltam büszke magamra, de akkor nem találtam más megoldást. És az én szerelmem ebből semmi mást nem fogott fel, csak azt, hogy én nem értem meg őt, feleslegesen vagyok bizalmatlan és kiábrándítóan féltékeny. Így persze a válasz számomra kedvezőtlen volt. Azt mondta, ilyen választás nincs, hogy ő vagy én, hiszen csak én vagyok. De ha azt meg akarom megszabni neki, hogy kivel beszélhet, akkor arra az életre ő nemet mond.

Most csendesen kerülgetjük egymás, mert időt adtunk magunknak arra, hogy átgondoljuk, hogyan tovább. És miközben a nappali kanapéján egyedül töltöm az éjszakákat, bele-belefülelek a csendbe, és megnyugszom, hogy nem hallok hangokat. Jelentsen ez bármit is.

Péter történetét lejegyezte Bali Edina Zsanna

Nyitókép: Unsplash