Amikor óvodás voltam, egy csúszós téli napon eltörtem a kezem. Az óvó néni nem hitte el, hogy rettenetes fájdalmam van, ezért nem orvoshoz vittek, hanem az óvodai ebédlőbe. Ott pedig muszáj volt a törött jobb kezemmel kanalazva megenni a karalábélevest. Azóta a világból is ki lehetne kergetni a főtt karalábé szagával.
Nagyon szeretem Chagall képeit. Olyannyira, hogy a Kék angyal című festményét tetoválásként hordom magamon.
Huszonéves koromban vakbélgyulladásom volt. Későn diagnosztizálták, épp csak megúsztam egy sürgősségi műtéttel. A műtét után a kórteremben egy magas, vékony, fehér ruhás “valaki” ébresztgetett. Amikor kinyitottam a szemem, bemutatkozott: Szentléleki doktor vagyok. Percekig azt hittem, hogy meghaltam és a Mennyországban vagyok.
Rajongok az indiai filmekért. Amikor beindulnak a zenés-táncos bollywoodos nagyjelenetek, teljesen másik dimenzióba kerülök. Még arra is képes vagyok, hogy felvegyem valamelyik indiai ruhámat és abban nézzem a filmet.
Egészen biztosan tudom, hogy a lelkem fele kutyalélek.
