Az már megcsalás, ha a párom mellett más férfiakat csábítok el?

Egy házibuliban ismerkedtem meg a párommal. Amikor megkért, hogy lakjak nála, habozás nélkül igent mondtam. Eleinte gyönyörmámorban úsztam, minden együtt töltött pillanat maga volt az eufória.

Úgy tűnt, elindulunk az ígéretes jövő felé, aztán egyszer csak megváltozott valami. Elkezdtem szorongani, és megszólalt egy hang a semmiből: a halálom napjáig ugyanazzal az emberrel fogok élni? Soha többé nem sz*xelhetek mással? Végleg lemondhatok az újdonság bizsergető varázsáról?

Iszonyúan frusztráló hangulatba kerültem. Nem értettem, mi a baj velem, miért vágyom mások bókjára és elismerésére, amikor egy rendes pasi van mellettem. Az egyetem megkezdésével aztán valahogy sikerült elhallgattatni a vészjósló hangokat. Néhány év múlva egy német multihoz kerültem. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezzel egy olyan lavinát indítok el, ami alapjaiban változtatja meg az életem. A csapatépítő tréningekkel, a céges rendezvényekkel és közös utazásokkal együtt egyszerűen kinyílt számomra a világ. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Felbátorodtam, ennek hatására elkezdtem kacérkodni az egyik kollégámmal, aztán később másokkal is.

Kép forrása: Midjourney

Nagyon élveztem, hogy ilyen könnyedén az ujjam köré tudom csavarni a férfiakat – néhány kedves szóval, mosollyal, sejtelmes mozdulattal. A szívem mélyén persze tudtam, hogy rosszat teszek. Ám ebben az impulzív, néha már-már kéjes állapotban képtelen voltam leállni. Ahogy teltek-múltak a hónapok, egyre erősebbé vált a késztetés erre a szánalmas kokettálásra, és egyre nehezebb volt fenntartani a látszatot a kedvesem előtt. Végül eljutottam oda, hogy vadidegen fickókkal beszélgettem a neten, és kiéhezve lestem, hogyan reagálnak a szexi fotóimra. Ekkor még nem realizálódott bennem, hogy a flörtvágyamból lassan, de alattomosan függőség lett. Időközben viszont érzelmileg teljesen elszakadtam a páromtól, nem is szeretkeztünk.

Tavaly decemberben egy céges buli után kissé kapatosan indultam haza. Hajnali négy óra körül estem be a lakásba, ahol egy levél várt a tükörre tűzve. „Nem bírom tovább, elköltözöm.” Ez volt az a pillanat, amikor az addigi biztonságos és kényelmes világom szétesett. Könyörögtem a páromnak, fogadkoztam, hogy megváltozom és jóváteszek mindent, de már késő volt. A kapcsolatunkat nem tudtam megmenteni, ahhoz viszont, hogy mihamarabb kigyógyuljak az addikcióból, muszáj volt segítséget kérnem. A terápiás ülések világítottak rá arra, hogy eszközként használtam a flörtölést az alacsony önértékelésem kompenzálására. Ennek hátterében a folyamatos és kielégítetlen figyelemigényem áll, hiszen gyerekként nem kaptam valódi szülői szeretetet. Itt kemény munka vár rám. A történtek ellenére el kell hinnem, hogy nem vagyok egy undorító, könnyűvérű nőszemély, most ezen dolgozom.

/Laura történetét Császár Zsanett jegyezte le./

Nyitókép: Midjourney