Érdemes többször megbocsátani egy kapcsolatban?

Attila 11 éve van együtt a párjával, mindkettejüknek ez a második házassága. Sokáig jól éltek, mostanában viszont egyre több a dráma. Az első konfliktus a feleség hűtlensége miatt robbant ki négy évvel ezelőtt.  

Már az egész baráti kör búcsúztatta a kapcsolatukat, ám legnagyobb meglepetésünkre kivergődtek a gödörből. Attila elismerte, ő is hibás azért, hogy Judit elhidegült és másnál kereste a törődést. A barátnőnk pedig belátta, hogy a problémákra otthon kellett volna megoldást keresnie ahelyett, hogy egy szerető karjába rohan. Számtalan vita és veszekedés után végül kibogozták a miérteket, feldolgozták a múltat és továbbléptek. Mi pedig örültünk, mert mindkettőjüket szeretjük.

A jelenleg beálló mélypont azonban sokkal komolyabb, mint az előző. Ráadásul ismét Attila érzi úgy, hogy megsértették, megalázták. Egy olyan helyzetben vár támogatást a feleségétől, amelyet fontosnak érez: ott szeretné hagyni az állását egy önmegvalósításnak is teret adó hivatás kedvéért.

Csakhogy, mint minden változás, ez is áldozattal jár.

Egy időre meg kellene húzni a családi költségvetést, amíg beindul az üzlet. Nem az éhezésig, de azért muszáj lenne lejjebb adni az igényekből. Judit teljes erejével tiltakozik, szerinte nem sérülhet a család kényelme. Fecó sebzett és sértett – azt mondja, most ő várna megértést, amit a múltban ő már egyszer tanúsított…

Bár kompromisszum is szóba jöhetne, mégis hamarosan válnak, és egy baráti borozgatás alkalmával a férj egyértelműen kifejtette, miért. „Akit szeretsz, összetörheti a szívedet. Egyszer. Akkor még megbocsátasz. Ám ha többször kapsz érzéketlenséget és bántást attól az embertől, akivel az életed összekötötted, és akitől épp ezért örök szövetséget várnál, az megöl valamit a lelkedben. Velem is ez történt. Judit második húzásánál valahogy kihalt belőlem az iránta érzett szeretet. Azt érzem, valójában nem vagyok fontos neki.”

Forrás: Unsplash

Én pedig azon tűnődtem, jól teszi-e, hogy kilép. Vajon igaza van, hogy nem akarja folytatni, annak ellenére, hogy ettől a nézeteltéréstől eltekintve az utóbbi években jól éltek egymással? Vagy párkapcsolati dolgokban nincs is olyan, hogy „igazság” – egyszerűen csak a felülírhatatlan érzelmek dominálnak?

Attila úgy érzi, eggyel többször bántották meg túl mélyen ahhoz, hogy továbbra is fenn tudja tartani a szövetségüket. Ez ellen pedig hiába küzdene bárki is logikus érvekkel. A megbántottságnak van egy szintje, ami a legszenvedélyesebb szerelmet is képes elpusztítani – de hogy kinél hol ez a határ, az viszont elég különböző.

Talán életünk egyik legnehezebb kérdése, hányszor érdemes megbocsátani annak, akit szeretünk.  Hányszor mondhatjuk azt a másiknak: „Ember vagy, ezért te is hibázhatsz, beszéljük meg és hozzuk rendbe!”, és mikor van az a pont, amikor már nem érdemes küzdeni tovább.

Azt hiszem, a legtöbben épp az arany középutat nem találják.

Vagy az első komolyabb problémánál elmenekülnek a kapcsolatból, vagy az ellenkező végletbe esnek: újra és újra tiszta lapot nyitnak sokasodó sérüléseik ellenére is. Egyszer aztán, a százegyedik szívmegszakadásnál beletelik a pohár és rávágják a másikra az ajtót. A korábbi szerelem pedig – a sok bántás hatására – gyűlöletbe csap át…

Attiláék példáját nézve azt hiszem, egyértelmű, hogy a legfontosabb a megbocsátások terén is a kölcsönösség lenne. A szeretetteli adok-kapok érzése. Egyszer én engedek és értelek meg, egyszer én hozok érted áldozatot, máskor pedig te értem – talán ez a legfőbb szabálya a szeretet bonyolult tudományának. Aki szerencsés, azt már gyermekkorában megtanítják erre a szülei, más viszont csak sok fájdalmas szakítás árán jön rá. Vagy soha…

Nyitókép: Unsplash