Ha én Pankotai Lili tanára lennék…
Pankotai Lili egy érettségi előtt álló gimnazista, akinek nevét az október 23-i tüntetések alkalmával ismerte meg az ország. Főként trágár szavakkal gazdagon tűzdelt slam poetry előadása kapcsán, amelyben az oktatási rendszert kritizálta.
A kamaszlányt azóta eltávolították az iskolájából, és folyamatosan támadja őt a média egyik oldala, míg a másik mostanra mártírt csinált belőle. De vajon hol az igazság? Mint mindig, ezúttal is valahol középen.
Lili láthatóan egy szenvedéllyel teli, a világ dolgai és haza közéleti kérdései iránt érdeklődő, érzékeny fiatal lány. Abban a korban van, amikor épp megkérdőjelezi a körülötte felépített világ tótumfaktumait és kezd személyes felelősséget vállalni azért, hogy a jövő tisztább, jobb, konstruktívabb legyen. Még bárdolatlanul őszinte, kendőzetlenül törnek fel belőle a szavak, nem mérlegeli higgadt médiatudatossággal, minek milyen visszhangja lehet. Még nem találta meg a valódi hangját sem, csak keresi: a hangulatától függ, milyen perszónája van a lírai énjének, és ez így természetes. Van még ideje bőven.
A nyilvános megszólalások terén tapasztalt ember pontosan tudja, hogy trágárkodni nem azért nem célszerű, mert azt tanították már az óvodában is, hogy az csúnya dolog. Hanem mert elviszi a fókuszt a mondanivalóról. Aki rendszeresen ír erős szövegeket – akár slam poetryt is – az érzékeli: a kevesebb néha több. Egy-egy elejtett erős szó sokkal drámaibb hatást vált ki, mint a trágár szerkezetek féktelen halmozása. Olyan, mint a profi szakács: tudja, hogy egy kis szellemchili feldobja a levest, de a nagyobb adag már a többség számára fogyaszthatatlanná teszi azt. Pankotai Lili még nem tartott itt legutóbbi megszólalásánál, de van is még rá bőven ideje, hogy idáig eljusson.
Ha én Pankotai Lili igazgatója lennék, értékelném azt, hogy iskolám diákja fogékonnyá vált a közéleti problémákra. Hiszen ő is egyike lesz majd a jövő építőmunkásainak és döntéshozóinak – legalábbis ez a cél. Örülnék, hogy feléledt benne a világjobbító szándék, nagy az igazságérzete és elég bátor ahhoz, hogy ennek hangot is adjon. Elmondanám neki, hogy a szövege még nem elég erős, de nem baj, mert a jövőben ennél tudatosabb, pozitívabb hatást elérni képes szövegíró és előadó lehet.
Elfogadnám, hogy most ilyet írt, de legközelebb másmilyet fog, mert van más arca is. Azt gondolnám, hogy iskolám támogató légkörében hamarosan meg fogja találni a valódi hangját, de legalábbis jó alapokat kap ahhoz, hogy elinduljon az úton.
Forrás: Pankotai Lili Fan Club/Facebook
Ha én én Pankotai Lili osztályfőnöke lennék, leülnék vele beszélgetni arról, hogy mivel jár(hat) egy nyilvános megszólalás és hogyan lehet mindezt kezelni. A magyar iskolarendszerben meglepően keveset tanulunk erről, miközben az amerikai diákok már 20 évvel ezelőtt is tanultak retorikát és vitakultúrát. Mostanra pedig a nyilvános megjelenés visszhangja, annak kezelése, a bullying hárítása is tananyag lett. Egy jó osztályfőnök a szárnyai alá veheti a diákot, aki hirtelen, a semmiből avanzsált közszereplővé, céltáblává, de még fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent és hogyan is kezelje azt. A valóságshow-k tragikus hősei mutatják, mi történhet ilyenkor mentoráció nélkül.
Ha én Pankotai Lili magyartanára lennék, konstruktív javaslatokkal építeném a szövegét, hogy hogyan lehetne az még jobb, még inkább hatásos, hogyan érhetne a tartalma még inkább célba. Nem vennék ki automatikusan minden „csúnya” szót, csak mert az egyesek érzékenységét sértheti. De az biztos, hogy segítenék abban, hogy a sokszor már öncélúnak tűnő trágárkodás helyett a jól irányzott szavak a megfelelő helyre hassanak. Mert lássuk be, Lili szövege nemcsak a nyelvezet miatt érdemel gondozást, hanem struktúrájában, felépítésében is ráfért volna, hogy szakértői szemek gondozzák azt. Függetlenül az előadás tartalmától. Egy jó tanár úgy képes segíteni ezt a folyamatot, hogy tartalmi kérdésekben nem foglal állást közben.
Az igazság azonban az, hogy én nem vagyok sem Pankotai Lili igazgatója, sem az osztályfőnöke, sem a magyartanára. Ezért aztán kizárólag egykori gyakran lázadó, markáns igazságérzettel bíró, a saját hangját sokáig és sokféleképpen kereső diákként tudok véleményt mondani. És hasonlóan harcos, makacs, erős akaratú gyerek szülőjeként tudom elítélni azt, ahogyan ezt a kamaszlányt voltaképpen kiutálták, kiközösítették az iskolájából.
Pankotai Lilinek meg azt kívánom, hogy az új iskolájában legyen meg mindaz, amiről a fentiekben írtam, és legyen nagyon sikeres, boldog élete, amiben máskor is képes fontos, mindannyiunkat érintő ügyek mellé állni. Lili, ne hagyd, hogy ettől bárki is elvegye a kedvedet!
Nyitókép: Pankotai Lili Fan Club/Facebook
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
