India első női miniszterelnöke, akit saját testőrei lőttek le
Nőként állt helyt egy tipikusan patriarchális világban, elsősorban mégsem feminista ikonként tekintenek rá. Indira Gandhi se hívta magát annak, neme azonban megkerülhetetlen, amikor történelmi örökségével foglalkozunk.
India első női miniszterelnöke a történelem egyik legellentmondásosabb személyisége. Bárhogy is vélekedünk róla, egy dolog biztos: elévülhetetlen érdemei vannak a modern India megteremtésében.
„Kérem, ne várjanak varázslatos gyógymódokat és drámai eredményeket. Csak egyetlen varázslat van, amely megszüntetheti a szegénységet, és ez a kemény munka, melyet egyértelmű vízió, vasakarat és a legszigorúbb fegyelem kísér” – mondta nemzethez intézett beszédében a politikus 1975 augusztusában.
Gandhi hamar megértette, hogy egyetlen társadalom vagy nemzet sem tud addig fejlődni, amíg nem tesznek valamit a szegénység felszámolása és az egyenlőségen alapuló társadalom megvalósításának érdekében. Kormányzása alatt ezért vezetett be például földreformot, államosították a magánbankokat, eltörölték a korábbi uralkodóknak járó kegydíjakat. Hogy a valóságban mennyivel lett egyenlőbb az indiai társadalom, az már más kérdés.
Ő maga a privilegizált Nehru (a Gandhi nevet férje után vette fel) családba született. A szerető közeg mellett a nyugati szabadgondolkodás és az indiai hagyományok különleges keverékében nőtt fel, forradalmi szellemiséggel megspékelve. Szülei az indiai szabadságmozgalom fontos figurái, apja a későbbi miniszterelnök. A politikát tehát az anyatejjel szívta magába. Apja szerint viharos időkben született, és noha a család fiút várt, a lány nagyapja kijelentette: Indira jobb lesz majd, mint ezer fiú.
A luxust és a világlátottságot elméje pallérozása során is élvezhette Indira, aki indiai iskolái mellett Genfben és Oxfordban is tanult. A politikai öntudatból korán kóstolót kapott, négyéves volt, amikor először börtönözték be a szabadságmozgalomban hívő apját és nagyapját.
Forrás: Wikipedia
A negyvenes években kapcsolódott be a Nemzeti Kongresszus Párt munkájába, majd 1947 augusztusában családjával együtt örült, amikor kikiáltották a független Indiát. Miniszterelnökké választott apja mellett kezdett egyre népszerűbb és befolyásosabb lenni, de igazából csak halála után lépett a rivaldafénybe, miután megválasztották az ország vezetőjének.
Jól jellemzi a fennálló, férfiak dominálta világrendet a világ megdöbbenése, hogy egy ekkora ország női kezekbe került. A címlapokra kerülő Indira Gandhit azonban nem érdekelték a kritikus hangok, erős kézzel kormányzott, miközben próbálta szem előtt tartani a nemzeti érdekeket. Szolgálati ideje meglehetősen viharos volt: belső villongások, szárazság, pakisztáni háború, olajkrízis – hogy csak néhányat említsünk.
Sokak szemében hős volt, mások szerint a népszerűségért túl populista döntéseket hozott. Kiválóan kommunikált, aminek köszönhetően a társadalom peremére szorult milliók joggal érezhették: a nemzet anyja megmenti őket.
India Gandhi alatt nyerte meg a háborút Pakisztánnal szemben, ami Bangladesh felszabadulását eredményezte. Miniszterelnöksége idején látványos változások kezdődtek Indiában: elindította országa nukleáris programját és lerakta az űrprogram alapjait is. Zöld forradalma révén próbált megoldást találni a tragikus élelmezési helyzetre, hogy India ne szoruljon külső segítségre. A szubkontinens a tizedik legiparosodottabb ország lett, látványosan megnőtt a serege és képzett tudományos munkaereje is.
A belpolitikai csatározások azonban lázadásokig eszkalálták a feszült helyzetet, Gandhi szükségállapotot hirdetett, a nemzet anyjából pedig népszerűtlen zsarnok lett. Cenzúra, bebörtönzések, kényszersterilizáció jellemezte az időszakot, és a szegény rétegek ismét úgy érezték, hogy túl keserű pirulát kell bevenniük.
Az autonómiát követelő szikhek fokozódó nyomása ugyancsak nagy terhet rótt Gandhira, ami végül tragédiába torkollott. 1984 októberében saját szikh testőrei lőtték le Indira Gandhit, amit újabb erőszakos események követtek országszerte. Habár öröksége a vészhelyzet évei miatt mindig foltos lesz, hivatalba lépése mégis mérföldkőnek számít az indiai történelemben.
Nyitókép: Wikipedia
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
