Jónak tűnt a házasságunk – most mindenki utál, mert elváltam…

Viktória régóta érezte, hogy valami nincs rendben a házasságában, de igyekezett tudomást sem venni a fejében megkonduló vészharangokról. Élték a megszokott, boldognak tetsző mindennapi életet, nevelték a fiukat, és jóformán hangos szó sem esett köztük soha Sándorral. Valami mégsem hagyta nyugodni a nőt.

Sokat rágódott: vajon túl unalmas az élete, azért képzelődik, vagy tényleg elhidegültek egymástól? Aztán arra jutott, hogy több mint 10 éve házasok – biztosan normális, hogy a tűz már nem a régi és az érzelmeik is szelídebbek.

Dolgozó nőként mindig talált új kihívásokat a munkában éppúgy, mint otthon. A barátnői pedig csodálták, sőt, néha egyenesen irigyek voltak rá. Nem értették, hogy a fenébe jut meló és gyereknevelés mellett olyan dolgokra ideje, mint hajnali futás munka előtt. Kutyasétáltatás esténként az erdőben, kézműveskedés a hét közepén. És emellett szinte nem volt nap, hogy ne csináltak volna közös programot a fiukkal is.

Mégis, nem volt az az ember, aki látszat boldogságban él, így azért ha megkérdezték, hogy van, nem rejtette véka alá a félelmeit. Hogy mintha egy aprócska alkatrész kihullott volna a házasságuk gépezetéből, és hiába keresi a hibát, egyszerűen nem találja. Sokáig magát okolta. Aztán rájött, hogy a társa nagyjából egy idegenné avanzsált az évek során, akit látszólag egyáltalán nem izgatnak a – szerinte nem is létező – problémák. Neki pedig őszinte szavai mindenhol süket fülekre találtak. A barátai azt gondolták, talán unalmában már nem tud mit kitalálni, ezért vannak kétségei. Pedig nem erről volt szó.

Az évek teltek, és azon kapta magát, hogy hosszú ideje sírva alszik el. Már nem szépítette magában a dolgokat, bevallotta, hogy boldogtalan. Jöttek a külön töltött éjszakák, a feszültség fokozódott. A gyerek nem értette, mi történik, de érzékelte, hogy baj van. Sándor egyre ingerültebb lett, úgy érezte, kihúzták a lába alól a talajt. Emiatt agresszív volt, egyre gyakoribbak voltak a lefekvés előtti hangos viták. Viktória úgy érezte, megbolondul.

A férfi a házasságát igyekezett menteni, és valamiért azt gondolta, az esztelen, hangos szavak vezetnek majd célra a józan beszélgetések helyett. A nőnek mérlegelnie kellett. Néha az álmatlan éjszakái során megfordult a fejében, hogy talán külön kellene folytatniuk, de sokáig hitte a szíve mélyén, hogy van visszaút. Nem volt. És végre elszánta magát arra, hogy ezt a férjével és a családdal is közölje.

Forrás: Unsplash

Szomorú volt és izgatott. Szomorú, mert életre szóló álmait összetörte a férfi, aki már rég nem az volt, aki mellett elköteleződött. Izgatott, mert tudta, hogy új élet vár mindannyiukra. Elölről kell felépítenie egyedül mindazt, amit eddig együtt tettek. Azt gondolta, ha elmondja, milyen okok vezettek idáig, legalább lelkileg segítik majd a barátai, a rokonai pedig főként. Azonban jött a hatalmas pofon. Nemhogy a barátok, de a családja sem állt mellé. Mi több, a férje pártját fogták.

Jött a sok rosszmájú megjegyzés, hogy biztos jó dolgában nem tud mit kezdeni, és a szemrehányás: mit képzel magáról, hogy a házasság intézményét sutba vágva egyáltalán fontolgatja a válást? Sokkolták a hallottak. Nem tudta felfogni, hogyan lett hirtelenjében mindenki ellene. Miért álltak a férje mellé azok is, akiket a legjobban szeretett. Akikre az életét bízta, akiktől az életét kapta. Szinte belesajdult a szíve. Forgott vele a világ a fájdalomtól. Néha már akkorának érezte a nyomást, hogy elgondolkodott: lehet, hogy mégis ő hibázik? Talán tűrnie kéne és küzdeni tovább valamiért, ami hamuvá porladt benne rég?

Aztán egy nap úgy ébredt, hogy már annyira fájt, amitől változtatnia kellett. Felhívott egy ingatlanközvetítőt, pár nappal később pedig már az új otthonában töltötte az éjszakát. A férje nélkül. Mert végre megértette, hogy semmiféle kamu szeretet, semmiféle kamu boldogság nem ér annyit, hogy tűrje a megaláztatást és a fájdalmat.

Semmi nem éri meg, hogy gyomorgörccsel keljen reggelente és könnyek közt hajtsa álomra a fejét.

Végre megértette, hogy mindenkitől és mindentől függetlenül is lehet boldog, akár társ nélkül, a gyermekének élve.

Nyitókép: Unsplash