Más ágyában jöttem rá, hogy szeretlek!
Igaz, már közel 10 éve történt, de időnként még eszembe jut. Hiába a néma vezeklés és a megbocsátás, a megcsalás emléke olykor-olykor még befészkeli magát a gondolataimba.
Mert igen, ez a lényeg: 9 évvel ezelőtt egy gyenge pillanatomban engedtem a csábításnak és más férfi ágyában kötöttem ki. Persze, ha ezt kicsit jobban megvizsgáljuk, akkor rögtön kiderül, hogy nem egy pillanat volt, hanem egy szép hosszú folyamat. Egy folyamat, ami során én és a párom eltávolodtunk, és már két értelmes szót nem tudtunk váltani egymással.
Egy folyamat, amiben én elfelejtettem számára nő lenni, ő pedig nem viselkedett számomra férfiként. De tudom, mindez mit sem változtat a tényen: megcsaltam az embert, aki egykor a mindent jelentette. Hogy élveztem-e azt az estét? Igen, így több év távlatából is egy határozott igennel tudok felelni.
Élveztem minden percét: a figyelmet, a törődést, mindazt, ami addigra nekünk már eltűnt az életünkből, amit én akkor már nem kaptam meg. Aztán, ahogy lenni szokott, az éjszakának vége lett, és megérkezett a reggel. A reggel, ami kijózanított és visszarántott a mindennapokba. A reggel, amikor tükörbe kellett néznem. Nem voltam büszke, és nem kerestem mentséget sem.
Hazaérve egyvalamit azonban éreztem és tudtam: így nem ölelhetem meg az embert, aki minden nehézségünk ellenére bízott bennem. Egyszerűen nem mocskolhatom össze. És ezt nem is tettem meg. Az igazi testiség már korábban elveszett a kapcsolatunkból, így ez a döntésem nagy újdonságot nem hozott kettőnk életében. De a lelkiismeretem újra és újra meglátogatott.
FORRÁS: UNSPLASH
Némán küzdöttem a megbocsátásért, mindent is jóvá akartam tenni.
A lehető legcsípősebb ostort választottam a vezekléshez. Aztán egyszerűen elfáradtam. Elfáradtam abban, hogy haragszom magamra, hogy örökösen alulértékeltem magam, egyetlen hibám miatt. Belefáradtam, hogy az örökkévalóságig bűnhődjek. Így történt, hogy több mint egy év után végül megbocsátottam magamnak. Kerestem és találtam egy tiszta lapot, amin elkezdtem az életünk egy újabb fejezetét.
Mindezért persze sokat változtam és változtattam. Ahogy időközben én, úgy velem együtt a párom is változott. A megszokáson és a ragaszkodáson túl újra voltak egymás iránt érzéseink. Amik, bár a mai napig hullámoznak, már tudom, hogy nem hagyják el a medrüket. És nem, továbbra sem tervezem elmondani neki az „újrakezdésünk” történetét.
Kovács Júlia
Nyitókép: Unsplash
