Talán nem csaltam volna meg a férjem, ha előtte “kiélem magam”?

Az összes párkapcsolati téma közül kevéshez kapcsolható annyi előítélet, megbélyegző sztereotípia és kérdőjel, mint a megcsaláshoz. És most már én is a megvetett táborba tartozom, mert hűtlen voltam Miklóshoz, a férjemhez.

Biztosan azt gondolják sokan, hogy hatalmas bajok vannak a házasságunkkal, és a szívem mélyén ki akarok lépni belőle, csak nem merem kimondani. Vagy nem kapom meg, amire vágyom, és unalmassá vált a megszokott. Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez egyáltalán nincs így.

Tényleg szuperjól működik a kapcsolatunk. Még mindig azt a bizsergető érzést kelti bennem, amikor meglátom őt, vagy megjelenik a neve a telefonom kijelzőjén. Szánunk elég időt arra, hogy elmenjünk kettesben kikapcsolódni, nagyokat nevetünk, bolondozunk. A szex terén sem lehet okom panaszra. Néha magam is meglepődöm azon, hogy ennyi év után még mindig ugyanúgy kívánom, mint az elején. (És úgy érzem, ő is engem.)

Sokak szerint a félrelépés a világ egyik leggerinctelenebb dolga, olyan alávaló gaztett, amit nem lehet megbocsátani.

Én mégsem érzem magam bűnösnek, és nem fogok szégyenkezve, lehajtott fejjel menni az utcán. Soha nem terveztem megcsalni a férjemet, és szó sincs arról, hogy mélypontra jutott a házasságunk, ahonnan már nincs visszaút.

Ami történt, egy különös, megfoghatatlan pillanatnak köszönhető. Az irodai liftben véletlenül egymásnak ütköztünk egy extravagáns külsejű idegennel, és ahogy a tekintetünk találkozott, az 220 voltos áramütés volt. Esküszöm, olyan őrületes vágy kerített hatalmába, hogy alig tudtam visszafogni a szexuális késztetéseimet.

Te jó Isten, mi történik velem? Miért kavar fel ennyire egy idegen férfi jelenléte? A liftes szcenáriót túlfűtött hangulatú ebédek, eldugott helyeken való motorozások követték. Aztán eltelt néhány hét, és arra eszméltem, hogy belesodródtam egy titkos szexuális viszonyba ezzel a szívdöglesztő vikinggel.

Forrás: Unsplash

Azt hiszem, részben azért csaltam meg a férjemet, mert pont akkor zártam le életem első kapcsolatát, mielőtt találkoztam volna vele. A középiskola utolsó évében jöttem össze az egyik osztálytársammal, előtte nem volt más férfi az életemben. Nem ismerkedtem, nem buliztam, ezáltal kimaradtak azok az élmények, amiket a kortársaim átéltek.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy máshogy cselekednék, ha tehetném, csak a futó kalandomra igyekszem racionális magyarázatot találni. A történtek óta ugyanis motoszkál a fejemben a kérdés: vajon miért nem érzem magam bűnösnek? Miért nincs bennem szégyenérzet, szorongás és lelkiismeret-furdalás, amiért más karjai közt éltem át az extatikus gyönyört? Úgy, hogy közben nagyon szeretem a férjemet.

„Gusztustalan, önző rib*nc” – Gondolom, sokan mondják rólam ezt olvasva. A válaszom nekik az, hogy azért a szexuális energiáimat nem a megszokott csatornákon engedtem szabadjára, még nem vagyok rossz ember, pláne nem k*rva.

Nem hurcolom negatív minták terheit, kiegyensúlyozott volt a családi hátterem, a szüleim tisztelték és becsülték egymást. Érzelmileg stabil embernek tartom magam, aki képes kimutatni, megosztani az érzéseit a partnerével. Itt egyszerűen csak fel kellett fedeznem egy lehetőséget, ami mindig ott lebegett valahol a láthatáron, csak nem vettem róla tudomást. 

Igen, beszéltem vele erről a témáról. A részleteket kihagytam, a helyzetünk szempontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy ki volt az illető, és ő sem akarta tudni. Amikor elmeséltem neki az egészet, türelmes, higgadt és józan maradtam. Nem sírtam, nem könyörögtem, hogy maradjon velem, egyszerűen nem éreztem ennek létjogosultságát. Természetesen megértettem volna, ha úgy dönt, hogy elhagy. Ez a lehető legtávolabb állt mindattól, amit akartam, de úgy bonyolódtam bele ebbe a viszonyba, hogy tisztában voltam a lehetséges következményekkel.

Ő azonban nem kezdett tajtékzani a dühtől vagy a bosszúálló gyűlölettől. Számonkérés helyett valódi odafigyeléssel meghallgatta az érzéseimet, a motivációimat. Persze azért csalódott volt, és megingott a bizalma bizonyos értékekben, de azt mondta, ezt nem teszi egyenlővé velem, a lényemmel. A beszélgetés végén hozzáfűzte, hogy tiszteletben tartja a döntésemet, hiszen nem célja birtokolni vagy kisajátítani. Tudja, hogy nem azért feküdtem le valaki mással, mert bármi rosszat tett, vagy mert nem szeretem őt. Aztán többé nem beszéltünk erről.

Tényleg úgy hiszem, hogy ez a kaland erősebbé tette a kapcsolatunkat, és még nyitottabbak, elfogadóbbak vagyunk egymással. Ha pedig esetleg ágyba bújna egy olyan nővel, akit szexuálisan vonzónak tart, szeretném, ha megosztaná velem az érzéseit.  

Edit történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash