Miért tűntél el, ha én vagyok életed szerelme?!

Két hete nem veszed fel a telefont. Két iszonyatos, baromi hosszú hete. Nem értem, hogy mi történik, hiszen eddig annyira jól alakult minden. Persze ez viszonylagos, mivel még mindig nem vagyunk egy pár, de a beszélgetéseink igazán reménykeltőek. 

Az egész köztünk lévő kapcsolat olyan, mint régen – azt leszámítva, hogy nem vagyunk együtt. Tudod, ha nem te lennél, akkor csak simán követném a korábbi taktikámat. Olyan lennék, mint egy lendkerekes kisautó, és addig mennék, amíg meg nem szerzem, amit – jelen esetben akit – akarok.

Addig hívnálak, amíg le nem cseréled a telefonszámodat. Aztán, ha már biztos lennék benne, hogy ez a hajó elment, sírnék pár napig, majd szarnék az egészre. Olyanokat mondogatnék, hogy “Fusson a gyáva!” vagy hogy “Nem én veszítek többet!” De te te vagy. Más vagy. 

Téged máshogy kell kezelni. Éppen azért, mert veled kapcsolatban nem mindegy a dolgok végkimetele. Mert ha a jövőmre gondolok, az a kép van előttem, amint ősz hajjal, májfoltos kézzel ülünk egymás mellett a verandán békésen kávézgatva. Teljes nyugalomban, harmóniában, boldogságban.

Tudod, vannak azok a gyönyörű képek idős párokról, ahogy bőven 70 felett egymás kezét fogva sétálnak. Na, azok vagyunk mi – az én elmém jövőképe szerint. És ezt el akarom mondani neked. Eddig úgy bántam veled, mint a hímes tojással, nehogy bármivel elriasszalak, de nem tudom már tovább magamban tartani. Azt akarom, hogy tisztában legyél vele, mit érzek irántad.

FORRÁS: UNSPLASH

Hogy nekem nem lenne gond a távolság, dolgozhatnék otthonról, én költöznék. Tudod, szerintem mindent meg lehet oldani, ha akarja az ember. És engem nem érdekelnek a hibáid, egyik sem. Ismerem mindet, és számomra te így vagy tökéletes.

Számomra te vagy a tökéletes.

Most már igazán zavar, hogy nem érlek el. Vagyis igazából a frászt hozod rám, és már a lehetséges összes okot végigpörgettem a fejemben, hogy mi lehet a baj. Mert az biztos, hogy valami gáz van, egyébként minimum visszahívnál. Szóval tuti, hogy van valami. Vagy valakid? Neked? Vagy ami még ennél is rosszabb, elővetted a motorodat? És ezt már továbbgondolni sem akarom.

Azt a lehetőséget persze nem veszem számításba, hogy egyszerűen csak nem akarsz többé beszélni – sem – velem. Mivel az eddigi jelek nem efelé mutattak, azt meg pláne nem gondolom, hogy csak úgy szürke szamár módjára elgosztigolnál a ködben… De tudod, mit? Akkor is tudni akarom, hogy mi van, ha soha többé nem akarsz rólam hallani sem.

Legyen A vagy B, de nem bírom tovább, muszáj információhoz jutnom. Felhívom anyádat. Nem hittem volna, hogy lehet az általam elképzelt legrosszabb verziótól is rosszabb, de ez az. Ez kurvára az, ez maga a kénköves pokol. Csak annyit mond a sírástól elcsukló hangon, hogy lélegeztetőgépen vagy. Két hete. Pont mióta nem veszed fel a telefont…

Nyitókép: Unsplash