A rendes pasimtól akarok gyereket, majd a szeretőm izgalmas lesz!

Azt hiszem, túl sok romantikus könyvet olvastam gyerekkoromban. Az igazság az, hogy ezek a történetek általában egy kaptafára készülnek, bár akkoriban nem így gondoltam. A főhősök ezernyi megpróbáltatáson mennek keresztül egymásért, és mindig cukormázzal leborított happy end a vége.

Sokáig azt hittem, ilyen lesz az én házasságom

Megismerkedek egy kedves, intelligens, vicces és jóképű sráccal, őrülten egymásba habarodunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Csakhogy a mesékben nem létezik a majdnem, a nagyjából, a többé-kevésbé, és olyan mondatokat sem láttam a kedvenc regényeimben, hogy szeretlek, de az ágyban valami sokkal izgalmasabbra számítottam. Na, ez a nagy büdös valóság. Még a legjobb, legszuperebb párkapcsolatok sem felhőtlenek. Mindig ott van egy „de”, és kevesen élünk olyan valóságot, mint amilyet elképzeltünk magunknak.

Én sem így terveztem az életem

A párom jó ember, nagyon szeretem. Olyan korszakomban találkoztunk, amikor biztonságra, figyelemre és stabilitásra volt szükségem. Az évek során remekül összecsiszolódtunk, és tudom, hogy mindenben számíthatok rá. Nagyon erős kapocs van közöttünk, nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen összhangban lettem volna bárkivel. De – és ezt nem könnyű leírni -, szexuálisan sajnos nem vagyunk kompatibilisek. Ezerszer elmondtam neki (türelem pipa), hogy mit szeretek (őszinteség és nyitottság pipa), sőt, saját magamon is megmutattam (gyakorlati oktatás pipa), mégsem működnek úgy a dolgok, ahogyan szeretném.

Megtehetném persze, hogy elhagyom és keresgélek tovább, egészen addig, amíg rá nem bukkanok Mr. Tökéletesre. De ahogy korábban már írtam, így 30 felett már nem hiszek a tündértörténetekben. Helyette inkább gyakorlatiasan gondolkodom. Rengeteg időt és energiát fektetek abba, hogy közös jövőt építsek valakivel, akiben megbízom, akihez hazamehetek, aki elviseli a sokszor idegesítő természetemet. De. Meg kellett tanulnom újradrótozni az agyamat, hogy képes legyen különválasztani a biztonságot a bombasztikus kielégüléstől.

Nehéz ügy. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor sem tudnám elképzelni, hogy életem végéig ugyanazzal az emberrel szexeljek, ha minden együttlétünk tűzijátékkal végződne. Ennek részben az az oka, hogy sokakhoz hasonlóan én is vonzódom a tiloshoz, a veszélyeshez, tehát ahhoz, amit nem kaphatok meg. És hát ott van az az utálatos megszokás! Hogy már évek óta együtt töltünk minden napot, látjuk egymás kevésbé vonzó arcát, tudjuk, hogy ki mikor megy vécére… Hát nem éppen vágykeltő, legalábbis számomra.

Kimondom, amit nem illik. Szükségem van a páromra. Gyereket akarok tőle, és a tulajdonságait ismerve jobb apát nem kívánhatnék. De szükségem van mellette másra, és nem fogok hezitálni, ha kedvet kapok egy kis kalandhoz. És még mielőtt bárki lehülyézne, a felismerés nem egy kótyagos pillanatomban érkezett. Régóta nincsenek naiv elképzeléseim a hipercsodás szerelemről. Tucatnyi próbálkozással, kapcsolattal a hátam mögött rájöttem, nem lehet valaki egyszerre a társam, a szövetségem, a gyerekem apja, a szeretőm és a legjobb barátom. Hálás vagyok a páromért, de nem szívesen válnék meg más forrásból származó izgalmaktól.

Zsófi történetét Császár Zsanett jegyezte le.