Szenvedély, könnyek és szeretet egy gesztenyés sütiben…
Édesanyám és édesapám 42 évig voltak házasok. Nem volt könnyű menet. Mintha a világ összes drámáját és gyengédségét összegyúrták volna ebbe a 4 évtizedbe.
Apám egyszerre volt kezelhetetlen fenegyerek és szerelmes férj. Anyámban egyszerre élt a bölcs, okos asszony, aki ésszel irányít, és a büszke, olasz díva, aki az asztalra csap és sikoltva változást követel. Hol végtelen harmónia volt otthon, hol napokig tartó háborús helyzet. Mert apám nem tudott lemondani a családról, de a balhés haveri körről és a mulatozásokról sem.
Így felnőtt fejjel már értem, mennyire megszenvedhette ezt a kettősséget. Végtelen szeretet volt benne irántunk, de nem bírta sokáig az átlagéletet. Talán egy középkori kalandor reinkarnációjaként született, akinek egész előző életében dőlt a bor, amikor pedig megunta a mulatást, hajóra ült, és új országokat fedezett fel.
Furcsa volt ezen a libikókán ülni gyerekként… Örökre az emlékeimben fogom őrizni a szerelmük viharosságát. De örökre az emlékeimben őrzöm a csendes reggeleket, amikor az egész család órákig beszélgetett egymással kávézás közben. A családi estéket, amikor mindenki a kanapén üldögélve tévézett. Apám dudorászását a konyhában, ahogy ebédet készít. Mert ebben is ellentmondásos volt – a vagánysága ellenére sosem szégyellt segíteni a konyhában. Sok étel volt, amit simán elkészített, sütni azonban ritkán sütött.
Egyszer azonban arra értünk haza, hogy meglepett minket egy sütivel. Végtelenül egyszerű volt, mégis imádtuk. Puha, őrjítően finom, omlott a szádban, amikor etted. Anyukám számtalan fantasztikus süteménye mellett ez is bekerült hát a családi receptes füzetbe, és akkortól nem egyszer nyaggattam kamaszként:
Apa, csináld meg a gesztenyés sütidet!
Aki túl nagy lángon lobog, nem él sokáig. Apukám sem érte meg, hogy együtt öregedhessen meg örök szerelmével, 60 évesen megállt a szíve. A temetés utáni napon néma tehetetlenséggel ültünk a konyhában – az asztalon még ott volt a szemüvege és a kedvenc könyve.
Aztán édesanyám egyszer csak megmozdult. Benyúlt a hűtőbe, és elővett két csomag gesztenyepürét. Rögtön tudtam, mit akar. Szinte egyszerre nyúltunk a többi hozzávalóért. Akkor és ott újra elkészült a gesztenyés süti. És közben, mint egy felszabadító terápián, megindult a beszélgetés. Ezer emléket idéztünk fel, ezer régi pillanaton sírtunk és nevettünk. Mi így búcsúztattuk el.
FORRÁS: UNSPLASH
Hogy miért írom le a receptet? Mert tudom, hogy nem bánná. És mert olyan, mintha így egy kicsit továbbélne velünk. Apukám gesztenyés sütijéhez nem kellenek különleges, bonyolult hozzávalók – ahogy az élethez sem…
- 50 dkg cukor
- 24 db tojás
- 50 dkg vaj
- 50 dkg tehéntúró
- 50 dkg gesztenyepüré
Különválasztjuk a tojások fehérjét és sárgáját. A cukrot habosra keverjük a tojássárgájával, majd fokozatosan hozzákeverjük a vajat, a túrót és a gesztenyepürét. A tojásfehérjét kemény habbá verjük és beleforgatjuk az előző keverékbe, óvatosan, hogy a hab ne törjön össze. A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és lassú tűzön, kb. 150 Celsius fokon megsütjük.
Nyitókép: Unsplah
