Szavak helyett tettekkel szeress!

Nehézségekkel és veszteségekkel teli légkörben nőttem fel. Ennek ellenére tudtam, mit jelent a család fogalma, hogyan lehet egymásra vigyázni, egymást támogatni – sokszor erőn felül. A szüleim házassága nem volt éppen tökéletes, ám kettejük egysége hatalmas erőt adott számukra a mindennapok harcához.

Amikor megismertelek, hasonló jövőképet láttam benned – a mi erős, elszakíthatatlan szövetségünket. Szerintem ez az, ami most a legjobban fáj. Én kezdettől fogva beleadtam apait-anyait a kapcsolatunkba, és komolyan gondoltam: esélyt adok ennek a szerelemnek. Türelmes voltam hozzád, mert hittem benne, hogy ketten együtt újra tudjuk teremteni a világot.

Megkérdezted, mikor éreztem: te vagy az Igazi?

Néhány hete megkérdezted, mikor éreztem, hogy te vagy az igazi. Valószínűleg nem erre a válaszra számítottál, de bizony beletelt néhány randevúba, amíg ráeszméltem, mennyire odavagyok érted. Onnantól kezdve mintha átkapcsolt volna valami az agyamban. Eltűntek a csalódástól, a sérüléstől való félelmeim. Hatalmas lett az életkedvem. Olyan energiák szabadultak fel bennem, amik már előtte is ott voltak, csak sosem álltak össze koherens egésszé.

Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is szerettelek.

Amiben csak tudtam, melletted álltam. Segítettem könnyebbé tenni a munkádat azzal, hogy sokszor készítettem el helyetted a prezentációkat. Szó nélkül ültem be az autóba és mentem érted, akár az ország másik végére. Vendégül láttam a haverjaidat egész hétvégékre – és még sorolhatnám.

Hülye voltam. Igen, orbitális hülye, hogy azt képzeltem, minél többet teszek érted, annál jobban fogod értékelni a kapcsolatunkat. Hát kurvára nem így történt. Az együtt töltött évek alatt egyszer sem léptél ki a nyavalyás komfortzónádból. Neked a kényelmes, kellemes, önző élet kell, amiben csak az számít, hogy neked jó legyen.

Nem tudod, milyen az igazi szerelem

42 éves múltál, de két házassággal és megannyi viszonnyal a hátad mögött nincs fogalmad arról, milyen az igazi szerelem. Most elmondom röviden: ha valakit valóban szeretsz, azzal lemondást is vállalsz. A kockázatvállalás képessége önmagadnál kezdődik. Ehhez viszont bíznod kell a saját erődben, kitartásodban, különben nem tudsz megbízni a másikban.

Ha továbbra is falakat emelsz annak reményében, hogy senki nem fog megcsalni vagy átverni, ahogy korábban tették, akkor soha nem lesz boldog. Gondolom, most hitetlenkedve ingatod a fejed, de attól még igaz. Ahhoz, hogy megtapasztalhass magasabb minőséget, a kockázatnak is magasnak kell lennie. Egyszerű matematika…

Jó lenne, ha végre megértenéd, hogy semmiféle középszerűség, helyben toporgás nem nyújthat olyan életet, amire vágysz. Be kell áldoznod a kényelmedet valami nagyobbért. Próbára tenni a határaidat. Harcolni értem, kettőnkért.

Hidd el, könnyebb lenne azt mondani, hogy már késő, és hogy soha nem érdemelted meg a merészségemet. Mégis, ha rám nézel, a szívem azt mondja, ne menjek. Az ölelésed nem akarja, hogy csillapodjon a szívverésem. A tested könyörög a testemnek, hogy tartson ki. Minden olyan bonyolult és nehéz melletted, de kész vagyok kockázatot vállalni azzal, hogy maradok. Legalábbis egy ideig.

Nyitókép: Midjourney