Hány randi után töröljem magam a Tinderről?

Múltkor a barátnőimmel a rémesebbnél rémesebb Tinder-sztorikat meséltük egymásnak, amikor megkérdeztem tőlük: szerintük hány randi után illik törölni a profilunkat? És mikor lehet ezt szóba hozni a másik félnél? A válasz egyöntetűen a három randi volt.

Természetesen nem véletlenül merült fel bennem a kérdés.

Én is azok közé tartozom, akik kezdenek kiégni az online ismerkedésben, és ugyan még kitartok, de az idegeim már sokszor hajszálon lengedeznek.

Gábor pár nap chatelés után kérte el a számom, és az első telefonbeszélgetésünk másfél órásra sikeredett. Akkor úgy tűnt, sok mindenben egyezik a gondolkodásunk. Én kiemeltem, egy dolgot kérek: őszinteséget. Ő pedig: tiszteletet. Szerintem egyik sem teljesíthetetlen. Meg is beszéltünk egy találkozót.

Minden jól ment az első randin, egészen a bakiig, ami a legrosszabb romantikus vígjátékban is túl klisés lett volna. Mélyen egymás szemébe néztünk, szórta a bókokat a gyönyörű mosolyomról, arról, hogy a szememből sugárzik a… Sosem fogom megtudni, hogy micsoda, mert ebben a pillanatban megpittyent a telefonja. Tinder-match. Én elnevettem magam, míg ő rémesen zavarba jött. Végre sikerült abbahagynom a nevetést, majd újabb pittyenés. Tinder-üzenet.

Ekkor döntött úgy, hogy lenémítja a telefonját, és pánikolva kérdezgette, most rosszat gondolok-e róla. Megnyugtattam, hogy nem, hiszen ez az első randink. Ettől eltekintve annyira jól éreztük magunkat, hogy rögtön megbeszéltük a másodikat is, ami két nap múlva volt esedékes.

Amikor megérkeztünk a kávézóba, ő pedig igyekezett a telefonján kilépni a zenéből, megpillantottam, hogy a második ablak a Tinder volt, kijelentkezve. Ez már kicsit jobban felpaprikázott, mert nem tudtam nem arra gondolni, hogy bár most előrelátó volt, okkal kellett kijelentkeznie. Miközben én azóta az alkalmazásba sem léptem be. De hát ki vagyok én, hogy két találkozó után ezt szóba hozzam?

A harmadik randit minél előbb össze akartam hozni, mert ismerem magam, nem tudok kétségek között lebegni. Korábban nem is kellett, mert olyanokkal hozott össze az internet, akik hasonlóan gondolkoztak és általában maguktól mondták, hogy már törölték az appot. Ha valakivel komolyan kezdtünk el beszélgetni, mindig egyértelmű volt: addig, amíg nem derítjük ki, mi van vagy lehet köztünk, csak egymásra koncentrálunk. Nem biztos, hogy ez a helyes választás, de én máshogy nem tudom csinálni.

A harmadik találkozóra áthívtam magamhoz. Egy utazás és a rengeteg munka miatt sürgetett az idő, és mielőbb tisztázni akartam legalább azt, hogy én mit érzek valójában. A randi ezúttal nem tartott sokáig. Miután megérkezett és helyet foglalt a kanapémon, itallal kínáltam. Ekkor a telefonján felvillant az üzenet, amelyben egy lány a „Na megérkeztem, csókollak” sok szívecskés üzenetre azt reagálta, hogy „Jó meccsnézést a fiúkkal!” Több sem kellett. Nem volt már bennem kérdés. Letettem elé a poharat és kitessékeltem a lakásból.

Csak annyit kérdeztem tőle, hányan vagyunk? 

Később elgondolkodtam. Hogy van erre energiája? Minden lánnyal magas szinten fenntartani a kommunikációt, emlékezni, kinek mit mondott, minden másnap más lányt vinni randizni. Le a kalappal.

Következő nap úgy keltem, hogy már egy cseppet sem zavartak a történtek, inkább örültem, hogy időben kiderült, milyen ember ő valójában. De nem tudtam kiverni a másik lányt a fejemből. És azt: vajon hányan vannak még? Vajon lesz-e olyan, akinek addig játszik az érzéseivel, hogy talán éppen ő lesz neki az utolsó csepp abban a bizonyos teli pohárban?

Azt gondolom, két embernek legalább annyival meg kell tisztelnie egymást, hogy azt a minimális figyelmet, ami egy kapcsolat kialakulásához kell, a másiknak szenteli. Teljesen mindegy, hogy online vagy személyes ismerkedésről van szó. Ha pedig erre képtelen, legalább legyen őszinte. Ne játszunk egymás érzéseivel!

Nyitókép: Unsplash