Kisfiam, sokat kell együtt örülnünk, mielőtt felnősz!

Figyelmeztettek, hogy felnő. De hogy egy éves korára kész mini pasi lesz, arra senki sem készített fel. Nevetségesnek és túlzónak hangzott, amikor kívülállóként hallgattam, de átélve nem is lehetne ennél arcon csapóbb az idő kegyetlen múlása.

Grabancon kell ragadni a pillanatot, lassított felvételként megélve mindent, amit a gyerekkor ad. Megírtam hát a fiús anyuka változatát a „mielőtt felnő to-do listának”. Ami persze valójában végtelen.

– Amíg még büntetlenül megteheted, videózd le (persze csakis magatoknak), ahogy anyaszült meztelenül, kacarászva rohangál fel s alá a lakásban! Mert azokat a zabálnivaló fokhagymagerezdeket hamar férfiúi szégyenlősség fogja takarni.

– Lubickolj ma azokban a puszikban, amiket holnap már másnak fog tartogatni! Ha jól figyelsz, láthatod ennek a csupa báj szárba szökkenését, amikor esetlenül, ámulva simít egyet a négyéves Boróka fonatain a játszótéren.

– Vedd meg neki az Oroszlánkirályos mellénykét és a falatnyi csokornyakkendőt, mert nemsokára zenei irányzatot, ezzel együtt pedig ruhatárat választ majd. És csak drukkolhatsz, hogy az a pop legyen, ne a kecskemészárlós metál. Összeöltözni is ér még ilyenkor, egy kockás ing párosban egyetlen nap erejéig megállíthatod az időt.

– Raktározd el az emlékeidben azt a csillogást, amit a szemeiben látsz, amikor Michael Jordant megszégyenítően pattogtatod a labdát. Mert hamarosan már csak a kerítés mögül lesheted, ahogy elismerést vív ki magának a hárompontosaival.

– Fotózz, fotózz, fotózz! Felbecsülhetetlen kincs, hogy elődeinktől eltérően mi bármikor visszaidézhetjük azokat a momentumokat, amelyeket nem elég az emlékezetünkben tárolni. Ugyanakkor légy is jelen, és ne csak a szöggel meg a fényekkel legyél elfoglalva, mert egy ügyetlen felvétel is pont ugyanannyit ér, sőt.

– Bánj jól a játékaival, ruháival és használati tárgyaival, hogy később közös öröm legyen odaajándékozni őket. Valakinek, akinek talán valódi gyerekkorba emeled a küszködős mindennapjait ezzel a gesztussal.

– Most mutass neki példát – bírhatatlan teher, nem igaz? Cserébe viszont a büszkeségnek egy különleges fajtájával ajándékoz meg, amikor nagy levegőt véve, egy gyermeklélektan szaktekintély útravalójával felvértezve ura maradsz önmagadnak.

– Táncolj vele! Csak ennyi. Pörögjetek, forogjatok először összeölelkezve, aztán már egymás mellett ropva, mit sem törődve a világgal.

– Látogass el vele egy szokatlan helyre! Legyen az egy nappali melegedő vagy egy állatmenhely – így ivódik belé az egyik legfontosabb tanítás: segíteni másokon.

– Varázsolj ünneppé egy morcos, esős szerdát, ők még oly’ könnyen meglátják a szépet a csúf mögött! 

– Legyen 2-3 recept, amit megtanítasz neki, mint a kis kuktádnak. Sok év múlva ezek illata melengeti majd meg a legjobban a szívét, és talán ezekkel hódít majd meg egy hozzá méltó leányzót.

– Járj elöl jó példával, és ragaszkodj ahhoz a hobbidhoz, ami egésszé tesz téged!

– Tanítsd meg elengedni, és magad is megtanulsz általa.

– Legyenek saját kis hagyományaitok! Ezek emelik majd ki a mindennapokat monotonitásukból és fektetik le az alapját annak a meghitt családi életnek, amit neki kívánsz, amikor felnő.

Piszkosul be tud darálni a verkli. Tudom. De végeredményben József Attila két sorába bele lehet sűríteni a lényeget: “Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.”

Hagyd! Vidd! Ott a legjobb, együtt.

Nyitókép: Unsplash