Megoszlanak a vélemények az Amerikai pite című sorozatról, azt hiszem, nem véletlenül. Én is sikerrel töröltem ki a memóriámból, egyetlen szereplőre emlékszem csupán: Stifler mamájára. Fogalmam sem volt Jennifer Coolidge nevéről, vagy hogy amúgy miben szerepel, egy dolgot tudtam: ha egyszer milf leszek, ilyen dögös szeretnék lenni. Milliók osztották véleményemet, hiszen a színésznő lett minden milfek ősanyja, feszülő nadrágú tinisrácok és kopaszodó apáik vágyálma.

A következő emlékem Coolidge-ról a Doktor Szöszi című filmben volt, ahol a kissé szerencsétlen, szerelemre vágyó körmös karakterében ismét emlékezeteset alakított a vásznon. Egy generáció próbálta tökélyre fejleszteni a hajol és feszít módszerét, hogy minél több elismerő férfi tekintetet söpörjön be.

Aztán jött a Fehér Lótusz című sorozat. Már az első évad annyira ütős lett, hogy nyolc színésze is Emmy-jelölést kapott, és Coolidge volt az egyetlen főszereplő, akit felkértek, hogy térjen vissza a második évadra Tanya McQuoid szerepében. Azonkívül, hogy maga a sorozat is briliáns, milliók mélyültek el Jennifer Coolidge réveteg tekintetében, dacos ajakbiggyesztésében.

Stifler mamája Dolce & Gabbanát magára öltve meghódította Szicíliát és a nézőket.

Az infantilis örökösnő alakja, aki saját traumáit nárcisztikus viselkedésbe és hatalmas étvágyba burkolja, megmarad az emlékezetünkben. A hol zavart, bágyadt, hol fellelkesült karaktert egyszerre pofoznánk fel és ölelnénk magunkhoz. A 61 éves színésznőnek köszönhetően, akit díjesővel jutalmaztak játékáért.

Forrás: Wikipedia

Szokatlan karrier reneszánsznak lehetünk tanúi: a B listás Coolidge a képernyő aranylánya lett, de alakításainál talán még fontosabb, hogy hitelesen beszél kudarcokról, bukásokról, női láthatatlanságról. Olyan témákról, melyeket kerülni próbálnak a hollywoodi álomgyárban. A színésznő megkapó őszinteséggel mesél arról, hogy húsz éven át vitt kisebb munkákat néhány embernek köszönhetően, és tíz évig járt meghallgatásokra úgy, hogy egyikből sem lett film.

„Aztán megszűnik a félelem, annyira hozzászoksz a kudarchoz, van ebben valami szabadság

– nyilatkozta Coolidge, aki minden beszédében tartogat valami meglepőt. – Ezt most lerakom, nem edzek, szóval nem tudom olyan sokáig tartani”  mondta díjáról a színésznő a Golden Globe-átadón a közönség általános derültségére, ahol azt ecsetelte, hogy fiatalként nagy álmai, elvárásai voltak, még Monaco királynője is akart lenni, de az élet mást kínált neki. „Mindenkinek azt üzenem, aki már feladná a reményt, remélem, ez inspirációt ad. Nincs vége, amíg meg nem halsz” – a kamerák pedig ismét a rendezőt, Mike White-ot mutatták, akinek Coolidge barátként és kollégaként is mindig kifejezi háláját.

A színésznőnek már amiatt sem kell aggódnia, hogy nem hívják meg partikra, vagy továbbra is otthonról kell néznie a díjátadókat egy nagy adag popcorn társaságában, ugyanis szívet melengető módon mutatta meg: az ötven feletti nők igenis látszódnak, ha hajlandók észrevenni őket. Ha esélyt kapnak, akkor is, ha nem hisznek magukban. Coolidge is majdnem visszadobta a szerepet: a járvány csúcsán depresszióval küzdött és jégkrémet falt. A rendező azonban nem tágított, hiszen kifejezetten rá írta a Fehér Lótusz szerepét. Coolidge pedig nem félt megmutatni, hogy ő egy 61 éves színésznő tökéletlen idomokkal, katasztrofális magánélettel, aki boldogságra és jó szerepekre vágyik. Stifler anyukája azonban dögösebb, mint valaha, és reméljük, hogy asztalán sorakoznak a forgatókönyvek. Ő volt az is, aki a tavalyi Emmy-díjátadón elmondta a színpadon, hogy az esti levendulafürdőtől felpuffadt a ruhájában, emiatt nehezen tud beszélni. Mi pedig nagyon szeretnénk, hogy minél többször anekdotázzon nekünk, hogy minél többen elhiggyék, a kor tényleg csak egy szám.

Nyitókép: Wikipedia

The post Jennifer Coolidge: Stifler mamája 60 felett még dögösebb és végre befutott! appeared first on Igazinő.

Azóta látjuk, hogy az Egyesült Államok még mindig nem áll készen egy női elnökre, Európa viszont nagyot ugrana a női egyenjogúság érdekében. Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén ugyanis elfogadott egy ún. „irányelvjavaslatot”, amely szerint 2026 júliusára a tőzsdén jegyzett uniós nagyvállalatoknak több női vezetője kell legyen.

A kvótát nem teljesítő vállalatok pedig szankciókra számíthatnak. A javaslat célja, hogy a társaságok vezető pozícióinak legalább 40 százalékát nők töltsék be. A javaslat arról is szól, hogy a kiválasztási eljárásnak továbbra is átláthatónak kell lennie, és a vezetőtestületi tagságnak ezután is elsősorban az érdemeken kell alapulnia.

Tavaly a nők aránya 30,6 százalékos volt – persze óriási eltérésekkel – a tagállamok között. A franciáknál 45,3 a vállalati emancipáció, míg Cipruson 8,5 százalék. A magyar arány a ciprusihoz közelít, a legfrissebb adatok szerint 10,5 százalék.

A politikai korrektség és cancel culture által gyötört közbeszédünkben hálás téma a női kvóta. Olyan ügy, ami által egymás torkának ugorhatunk, és természetesen mindenki jobban tudja, hogy mi az igazság. Adjunk előnyt a nőknek, vagy ne? Egyáltalán, előny ez, vagy jár a kvóta? Két dolog biztos: rendkívül érzékeny téma a cégeknél, kevés vezető szereti, ha megmondják neki, kit vegyen fel. Másrészt, ahol kutatást végeztek a témában, a számok önmagukért beszélnek.

Anna barátnőm klasszikus kvótás lány volt. Örült ugyan a kinevezésnek, ám miközben környezete látványosan büszke volt rá, a jó érzések helyét hamarosan átvette a bizonytalanság. Vajon tényleg a képességei miatt került az új helyére, vagy csak egy négyzetet akartak kipipálni vele? Anna évekig maradt a pozíciójában és noha csupán pozitív visszajelzéseket kapott, képtelen volt elengedni belső kétségeit.

A leépítésnél önként jelentkezett, és új cégnél mérettette meg magát.

Rosszabb a helyzet, ha éreztetik a nővel, hogy ő csak egy kvótás, de a legfőbb ellenérv a rendszer ellen, hogy rengeteg dilettáns munkavállaló van, akik a magasan képzettek elől veszik el a munkát. Tehát érdemtelenül jutnak pozícióhoz.  Ehhez persze nem kell kvóta, hiszen nagyon sok embernek van saját tapasztalata a kivételezésről.

Forrás: Unsplash

A kvóta melletti legfőbb érv annak hatékonysága.

Számos tanulmány született már a különböző csoportokkal kapcsolatos alkalmazásáról, főként vállalatok körében. Az eredmény egyszerű volt: sokszínűbb vezetés, versenyképesebb vállalat. A diverzitás szó szerint jót tesz az üzletnek. Javulnak a munkakörülmények, a vállalati kultúra, stabilabb a céges részvény, azaz általánosan jobban teljesít a vállalat. És még a férfi kollégákra is kedvezően hat. Már akire.

A skandináv államok hagyományosan jól teljesítenek az esélyegyenlőség területén. Norvégia volt az első, ahol a nagyvállalatok igazgatótanácsában bevezették a női kvótát, elindítva ezzel a nemzetközi dominót. A létező vagy elképzelt üvegplafont a svédek is nagy sikerrel ütötték át. Ott már az 1994-es választásoknál kísérleteztek ezzel, és kiderült, kifejezetten jó hatással volt a kompetens politikai vezetőkre.

A középszerű politikusok viszont többnyire visszaléptek vagy elhullottak.

A tanulmány szerint a jelenség a privát szektorban is érvényes. Elsősorban a középszerű vezető érzi magát fenyegetve, ezért valószínűleg hasonló emberekkel veszi körbe magát, hogy megtartsa hatalmát. A kvóta ezt a mesterséges vállalati építményt is segíthet lebontani.

Mi nyilván nem vagyunk Svédországban, és ahány nő, annyi történet. Nem mindegy, hogy milyen területen dolgozik az illető, milyen a habitusa, mennyire szorong. Nem mindegy, hogy milyen nemű a főnöke, mennyire domináns a férfi vagy női jelenlét, vagy hogy az illető milyen értékeket hoz otthonról.

Az üvegplafon azonban így vagy úgy, de létezik.

„Azt hittem, hogy életem végére befejezem ezt a munkát, de nem fogom” – mondta néhány éve a Washington Postnak a nemrég elhunyt Marilyn Loden, akinek nevéhez köthető az üvegplafon kifejezés népszerűsítése. „Remélem, ha túlél engem, akkor ez egy elavult kifejezéssé válik. Az emberek azt fogják mondani: volt idő, amikor még volt üvegplafon.” Reméljük, már nem kell sokat várni.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Árt vagy használ a kvótarendszer a nők helyzetének? appeared first on Igazinő.

Aki azonban egyszer is külföldön töltötte az ünnepeket, az biztosan találkozott szokatlan vagy bizarr hagyománnyal, ami távol áll a miénktől. Szóval, mielőtt bárki kiborulna a halpucoláson vagy a hat kiló szaloncukor felaggatása miatt, merüljön el az alábbi meglepő karácsonyi tradíciókban.

Ausztria – elvisz a krampusz

Ami nálunk bájos iskolai előadás fekete cicanadrágban, az az osztrákoknál démoni parádé. Tudjuk a krampuszról, hogy a Mikulás segédje, és miatta kaptunk virgácsot a csoki mellé, a szomszédban azonban új szintre emelték a krampuszi létet. Szegény gyerekeknek mintha nem lenne elég, hogy lemaradtak az ajándékról. Aki a Mikulás rossz listájára kerül, kezdhet aggódni a krampusz miatt is, hiszen a szakállas öregúr verőembereként a tiroli falvak utcáit járva kosarában gyűjti be a rosszaságokat decemberben. Az alpesi falvak megtelnek kecskeszerű lényekkel, akik botokkal ijesztgetik az arra járókat. Mi tagadás, ez is egy módja, hogy otthon tartsuk a gyereket.

Forrás: Facebook

Katalónia – bélmozgásos farönk

Aki idén esetleg Barcelonában vagy más katalán városban karácsonyozik, ne lepődjön meg, hogy egy nugátot kaksizó fadarab lesz a ház sztárja. A Caga Tió – szó szerint „kakiló farönk” – ősi katalán hagyomány.

Régen a családok az erdőben kiválasztott farönknek arcot festettek, fejére pedig a katalán parasztok hagyományos sapkáját tettek. A rönköt betakarták, hogy ne fázzon. Manapság december elejétől a gyerekek minden nap megetetik a saját rönkjüket karácsonyig sütivel, gyümölccsel, tejjel. Az ajándékozás napján jöhet egy dal, majd bottal rávernek a rönkre, és előtűnnek az ajándékok.

Forrás: Wikipedia

Aki azt hiszi, hogy ezzel vége a katalán bélmozgásos karácsonynak, nagyon téved. Náluk ugyanis a klasszikus betlehemekben a jászol szokásos szereplői mellett egy letolt nadrágos alak is guggol a sarokban. Az El Caganer, a „kakiló ember” a bőséges termést szimbolizálja és jó szerencsét hoz az embereknek. A fogyasztói világ persze rárepült az ürítő figurára, így idén akár egyszerre tehetünk a fa alá guggoló pápát, királynőt és Barack Obamát.

Japán – rántott csirkét mindenkinek

A nyugati életstílus egészen a hetvenes évekig nem szivárgott be Japánba, onnantól kezdve viszont nem volt megállás. Megnyílt az első KFC is, ami egy bárgyú marketingkampánynak köszönhetően karácsonyi étellé varázsolta a vödrös rántott csirkét a távol-keleti országban. A Kentucky karácsonyra elnevezésű kampány során a cég sikeresen elhitette a japánokkal, hogy a bundás szárnyas hagyományos amerikai karácsonyi lakoma. Azóta december 24-én hosszú sorok kígyóznak a gyorsétterem előtt, de csak az tömheti magába vödörszámra a rántott csirkét, aki jó előre leadta rendelését vagy asztalfoglalását.

Grönland – egy falat nyers bálnazsír?

Amikor az ünnepi asztalnál épp a kelbimbó miatt dohogsz, jusson eszedbe, hogy Grönlandon bálnazsírt nyalogathatnál. Az északi szigetországban sok szempontból hasonlóan ünneplik a karácsonyt, mint nálunk. Igaz, fenyőfa nincs, azt importálniuk kell, és az ajándékok is eltérőek. Ami nálunk lehet egy üveg ital, karácsonyi keksz vagy zokni, az a grönlandiaknál rozmáragyar, szánkó vagy fókabőr kesztyű.

A nagy meglepetés azonban az asztalnál érne minket, ahol mattakot és kiviakot tennének elénk. A mattak kockára vágott nyers bálnabőr és bálnazsír keveréke. Állítólag a friss kókuszra hasonlít, de gyakorta túl nehéz rágni, ezért egyszerűen lenyelik. A kiviak pedig fókabőrbe csomagolt tengeri madarat jelent, amit több hónapos bomlás után szolgálnak fel. Ilyen csemegék után egy hódlevest simán bevállalunk, nem igaz?

Forrás: Wikipedia

Ukrajna – karácsonyi gömb helyett pókháló

Mielőtt a lusták elégedetten felsóhajtanának, ez nem azt jelenti, hogy kapjuk le a sarokból a pókhálót és dobjuk a fára. Ez az érdekes karácsonyi hagyomány nem a tisztaságról, hanem a szerencséről szól. A legenda szerint egy szegény asszony és a gyerekei fenyőtobozból neveltek karácsonyfát, de a díszítésre már nem futotta. Karácsony reggelén arra ébredt a család, hogy a házban lakó pókok gyönyörű, csillogó hálóval borították be a fát. Így a szokásos díszek mellett az ukránoknál mindig találunk pókdíszeket és hamis pókhálókat a karácsonyi dekorációban.

Wales – horrorkarácsony

A wales-i karácsonyozást csak haladóknak javasoljuk, akiknek nem probléma, ha egy élőhalott ló néz be az ablakon. A vitatott eredetű szokás lényege, hogy az ünnepi időszakban egy fehér lepedőt terítenek egy rúdra, amire egy lókoponyát erősítettek, és ezzel kopogtatnak be a városlakókhoz. Régen a botot cipelő társaság énekelt, ijesztgetett, a családokat pedig választás elé állította. Vagy beengedik és jól megetetik, megitatják őket vagy vállalják a rímháborút versben vagy dalban. Ma már inkább kocsmákba térnek be, de a hátborzongató lókoponya megmaradt.

Érdemes kipróbálni a karácsonyt külföldön, mert elképesztő szokásokkal lehet találkozni. És bár számos hagyomány nagyon furcsa számunkra, végső soron mindenhol ugyanaz számít: a család és a barátok. Aki nem a legbizarrabb hagyománnyal kezdené, annak irány Írország! Az ünnepi héten teljesítendő 12 pub karácsonykor nem tűnik félelmetesnek. Ott ráadásul a szokásos süti-tej kombó helyett még a Mikulás is egy korsó Guinness sört kap.

Forrás: Wikipedia

Nyitókép: Wikipedia

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Bálnazsír és lófej az ablakban – Milyen a karácsony külföldön? appeared first on Igazinő.

Miközben a tizenhatodik rénszarvasos emojit küldjük el telefonunkon, a tévéreklám is azt szajkózza: végre együtt, végre megpihenhetünk az ünnepi időszakban. De akkor vajon miért isszuk végig az adventet a stresszre hivatkozva?

Mondjuk ki: a karácsonnyal igazi szeretem-gyűlölöm viszonyban vagyunk, egyszerre lehet az év legszebb és legszörnyűbb időszaka is. Lehet szép, hiszen jönnek a hosszú együttlétek, beszélgetések, koncertek. Ám lehet horror is: ki ne emlékezne a szétégett pulykára, családi vitára, rosszul fűrészelt fenyőfára? Hogy kiben miként csapódik le az ünnep, sok mindentől függ, ami viszont sokakat összeköt, a mindent más fénybe helyező alkohol. Lássuk, milyen indokaink lehetnek az adventi poháremelgetésre!

Konfliktusból ünneplésbe

Kezdődik a december, kigyúlnak az első karácsonyi fények. Még ki sem heverted a legutóbbi családi szülinapot, a képernyődön megjelenik az első szeretet ünnepéről szóló cikk. Noha élénken emlékszel, hogy ugrottál két hete az anyósod torkának, de erőt veszel magadon.

Hiszen csak egy hónap az őrület, és Pirike is emberi lény, aki a férjedet világra hozta. Az irodából hazafelé kicsit szorongva nézed az ünnepi kivilágítást, mert tudod, hogy ideje adventi stratégiát gyártanod. Csak ne vállaltad volna be a bejglisütést. Este, miközben az e-mail fiókod pörgeted az első karácsonyi akciók tömegében, szép lassan elkortyolsz egy pohár bort.

Elhatározások…

Úgy döntesz, hogy idén rajtad tényleg nem fog múlni a karácsony. Abszolút időben vagy. Úgyhogy nemcsak az adventi koszorú gyártását határozod el, hanem felszólítod a családot: a drága ajándék helyett mindenki maga készítsen valamit. Beveted magad a pláza hobbiboltjába, és nagyvonalú kedvességgel nézed az űzött tekintetű vásárlókat. Nem értik az ünnep lényegét, állapítod meg magadban, és beteszel még egy fából készült grincs figurát a kosaradba a többi hét mellé.

Két hét múlva a hálószobában ülsz, és próbálsz kiigazodni az ágyra ömlesztett papír- és mütyűrtengerben. Kinek akartál angyalkát festeni, és mihez vettél négy doboz aranyszínű glittert? Próbálod felkutatni a gondosan elkészített ajándéklistát, de csak a Géza bácsinak szánt viszkit találod meg. Majd veszünk addig egy másikat, gondolod megkönnyebbülten a kupak lecsavarásakor, és besuvasztod a glittert a húsvéti dekoros fiókba…

Forrás: Unsplash

A valóság

Szombaton megcsinálom – mondja Juli lányod, amikor rákérdezel az ablaktisztításra, így megnyugszol, hogy csak a menüvel kell foglalkoznod. Az is elég lesz, mert egy pillanatnyi elmezavar után megígérted, hogy idén házi zserbó is várható a bejgli mellett. Nem aggódsz, mert családi főzésre számítasz. A férfitagok vállalták a halászlevet és a töltött pulykát, így az első bevásárlólista összeállításánál gondtalan örömmel nyitod meg a tojáslikőr szezont.

17 nap múlva szembesülsz a valósággal: az ablakok úgy néznek ki, hogy nem tudod eldönteni, pucold meg, vagy a foltokra ragaszd fel a hóember és a rénszarvas matricát. Kiderül, hogy nincs hal, bár megmondtad, hova kell menni, a pulyka töltése pedig NASA projektté nőtte ki magát, amihez nélkülözhetetlen a szaktudásod. És miközben az ebédlőasztalon gyúrod a bejglit, a konyhába üvöltve mondod a töltelék hozzávalóit. Mire végzel, elégedetten konstatálod, hogy idén is a finomabbik tojáslikőrt választottad.

A rokonság 

Három éve mi megyünk, most ti jöttök – emlékezteted az öcsédet, hogy miben maradtatok december elején. A férjed is örül, végre nyugodtan konyakozhat, vezessen idén a sógor. Ráadásul nekik készítettél töltött káposztát, ami nálatok nem sláger. Aztán persze mégis kiderül, hogy megint ti mentek…

Szenteste

Csak túléltétek az adventet, és most az egész család együtt ül az ebédlőasztalnál. Olyan szép lett a fa is – nézel körbe mosolyogva, és boldog vagy, hogy mindenhol bejgli- és zserbómorzsát látsz. Jó, utóbbit végül mégis Panni barátnődtől hoztad, aki cukrász. A bejglid viszont verhetetlen lett, még akkor is, ha az egyik diós tekercsbe mandula is került. Az se számít, hogy Péter, a sógorod, már megint becsempészett néhány politikai brosúrát a lakásba, de legalább nem tart előadást, mint tavaly. Akkor csak ketten léptek meg az ajándékozás előtt. Idén legfeljebb Géza bácsi dől majd ki a viszkitől, de a vendégszoba készen áll.

Ahogy a desszert utáni likőrt kortyolgatod, arra gondolsz, tulajdonképpen egész jól összehoztad az idei karácsonyt. A tökélytől ugyan fényévekre van, de úgy döntesz, csak a jó pillanatokat fogod kimazsolázni belőle, a rosszakat pedig atombiztosan elcsomagolod. Este te is rácsúszol a konyakra, mert Gábor fiad újraéli gyerekkorát a Reszkessetek betörőkkel. Amúgy is, végigtoltad a száraz novembert, hát hogy lehetne józanul kibírni a decembert?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Miért piáljuk végig a decembert? appeared first on Igazinő.

India első női miniszterelnöke a történelem egyik legellentmondásosabb személyisége. Bárhogy is vélekedünk róla, egy dolog biztos: elévülhetetlen érdemei vannak a modern India megteremtésében.

„Kérem, ne várjanak varázslatos gyógymódokat és drámai eredményeket. Csak egyetlen varázslat van, amely megszüntetheti a szegénységet, és ez a kemény munka, melyet egyértelmű vízió, vasakarat és a legszigorúbb fegyelem kísér” – mondta nemzethez intézett beszédében a politikus 1975 augusztusában.

Gandhi hamar megértette, hogy egyetlen társadalom vagy nemzet sem tud addig fejlődni, amíg nem tesznek valamit a szegénység felszámolása és az egyenlőségen alapuló társadalom megvalósításának érdekében. Kormányzása alatt ezért vezetett be például földreformot, államosították a magánbankokat, eltörölték a korábbi uralkodóknak járó kegydíjakat. Hogy a valóságban mennyivel lett egyenlőbb az indiai társadalom, az már más kérdés.

Ő maga a privilegizált Nehru (a Gandhi nevet férje után vette fel) családba született. A szerető közeg mellett a nyugati szabadgondolkodás és az indiai hagyományok különleges keverékében nőtt fel, forradalmi szellemiséggel megspékelve. Szülei az indiai szabadságmozgalom fontos figurái, apja a későbbi miniszterelnök. A politikát tehát az anyatejjel szívta magába. Apja szerint viharos időkben született, és noha a család fiút várt, a lány nagyapja kijelentette: Indira jobb lesz majd, mint ezer fiú.

A luxust és a világlátottságot elméje pallérozása során is élvezhette Indira, aki indiai iskolái mellett Genfben és Oxfordban is tanult. A politikai öntudatból korán kóstolót kapott, négyéves volt, amikor először börtönözték be a szabadságmozgalomban hívő apját és nagyapját.

Forrás: Wikipedia

A negyvenes években kapcsolódott be a Nemzeti Kongresszus Párt munkájába, majd 1947 augusztusában családjával együtt örült, amikor kikiáltották a független Indiát. Miniszterelnökké választott apja mellett kezdett egyre népszerűbb és befolyásosabb lenni, de igazából csak halála után lépett a rivaldafénybe, miután megválasztották az ország vezetőjének.

Jól jellemzi a fennálló, férfiak dominálta világrendet a világ megdöbbenése, hogy egy ekkora ország női kezekbe került. A címlapokra kerülő Indira Gandhit azonban nem érdekelték a kritikus hangok, erős kézzel kormányzott, miközben próbálta szem előtt tartani a nemzeti érdekeket. Szolgálati ideje meglehetősen viharos volt: belső villongások, szárazság, pakisztáni háború, olajkrízis – hogy csak néhányat említsünk.

Sokak szemében hős volt, mások szerint a népszerűségért túl populista döntéseket hozott. Kiválóan kommunikált, aminek köszönhetően a társadalom peremére szorult milliók joggal érezhették: a nemzet anyja megmenti őket.

India Gandhi alatt nyerte meg a háborút Pakisztánnal szemben, ami Bangladesh felszabadulását eredményezte. Miniszterelnöksége idején látványos változások kezdődtek Indiában: elindította országa nukleáris programját és lerakta az űrprogram alapjait is. Zöld forradalma révén próbált megoldást találni a tragikus élelmezési helyzetre, hogy India ne szoruljon külső segítségre. A szubkontinens a tizedik legiparosodottabb ország lett, látványosan megnőtt a serege és képzett tudományos munkaereje is.

A belpolitikai csatározások azonban lázadásokig eszkalálták a feszült helyzetet, Gandhi szükségállapotot hirdetett, a nemzet anyjából pedig népszerűtlen zsarnok lett. Cenzúra, bebörtönzések, kényszersterilizáció jellemezte az időszakot, és a szegény rétegek ismét úgy érezték, hogy túl keserű pirulát kell bevenniük.

Az autonómiát követelő szikhek fokozódó nyomása ugyancsak nagy terhet rótt Gandhira, ami végül tragédiába torkollott. 1984 októberében saját szikh testőrei lőtték le Indira Gandhit, amit újabb erőszakos események követtek országszerte. Habár öröksége a vészhelyzet évei miatt mindig foltos lesz, hivatalba lépése mégis mérföldkőnek számít az indiai történelemben.

Nyitókép: Wikipedia

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post India első női miniszterelnöke, akit saját testőrei lőttek le appeared first on Igazinő.

Mégis abban bízik, hogy írásai és az azokból készülő adaptációk ráébresztik az embereket például az abortusztörvénnyel kapcsolatos rossz döntésekre. A 82 éves kanadai sztáríró tollából több mint 60 könyv született idáig.

Kevesen tudják róla, hogy 12 éves koráig gyakorlatilag egyetlen iskolaévet sem töltött ki. Entomológus apja miatt ugyanis a család rengeteget időzött időt töltött a természetben. Első könyve után azonban nem volt megállás, számos díja mellett elképesztő népszerűségre tett szert világszerte.

Csupa olyan aktuális kérdéssel foglalkozik, ami rendszeres vitákra ad okot. Identitás, gender, vallás, klímaváltozás vagy a politika – mindegyik megosztó téma, mind tudunk kapcsolódni valamelyik oldalhoz. Miért pusztítjuk tudatosan a bolygót, mi a fontosabb: a biológiai vagy a társadalmi nem? Meddig tart a hit, hol kezdődik a manipuláció, miért választunk autoriter vezetőket? – Égető problémák, amelyek a mindennapok részeivé váltak. Atwood pedig kiveszi a maga részét a vitából.

A szinte minden műfajban alkotó írót rendkívül foglalkoztatja a klímaváltozás. Szerinte bármit írunk a jövőről, a téma megkerülhetetlen. A végítélet népszerűsítésétől azonban óva int, Atwood úgy véli, nem hihetünk a pusztulásban, és ezt tettekkel kell megerősíteni. Amikor feladjuk a reményt, akkor szűnik meg minden cselekvés. És ahogy June Osborne se adta fel, úgy nekünk se szabad.

Forrás: IMDb

Az említett főhősnő A szolgálólány meséje című mű főszereplője, ami még azoknak a könyvespolcára is feltette Atwoodot, akik előtte egyáltalán nem ismerték. Sokan azt hiszik, hogy a disztópikus regény az 1950-60-as években íródott, pedig 1985-ben jelent meg. Az író mindig elmondja: ő csak frissítette a sztorit, semmi nincs benne, ami már ne történt volna meg valahol a világban. 

A gileadi elitet kiszolgáló nők szülőrabszolgává válásáról szóló történet merész témaválasztása kényelmetlen társadalmi hullámokat vetett. A könyv elleni folyamatos támadásból leszűrhető hatása és ereje. Már a kilencvenes években a legfenyegetőbb könyvek közé tartozott. Atwood spekulációs fikcióként írja le regényét, amelynek anyagát a való életből merítette.

A nyolcvanas évek Amerikája önmagában jó alapot adott: látványosan erősödött a keresztény, konzervatív mozgalom, sorozatos fenyegetések érték az abortusz klinikákat. Olyan törvényjavaslatok születtek, amik már a magzatnak is civiljogi védelmet akartak adni.

Inspiráció azonban az USA határain kívül is bőven akadt.

Nicolae Ceaușescu román vezető népes nemzetre vágyott, abortuszt tiltó törvénye egyértelművé tette a nőknek: szülni kell, nincs mese. Argentínában a katonai junta hatalma alatt helyeztek el többszáz alsóbb osztályokból származó gyermeket a kiválasztott vezetőknél. Hasonlóképp Irán, a 20. századi autokráciák, a náci propaganda is mind termékeny hátteret kínáltak a regénynek, amelyet manapság legtöbbször feminista figyelmeztetésként értelmeznek.

„Nyugtalanító, hogy a sorozat egyre relevánsabb” – mondta egy interjúban Elisabeth Moss, aki June/Offred karakterét kelti életre. Miközben karrierje egyik legkreatívabb tapasztalatának tartja szerepét, a színésznő úgy véli, hogy a testük feletti autonómiát elveszítő nők története egyre közelebb van a valósághoz. Nem nehéz megfejteni, hogy Moss az amerikai abortusztörvény nemrég bekövetkezett szigorítására gondol. Atwood ekkor is hozta a formáját: posztolt magáról egy képet, kezében egy bögrével, rajta a felirat:

Én megmondtam.

Az ötödik évadban járó sorozat az első streaming széria volt, ami Emmy-díjat nyert. Sokat kellett várni rá. Noha a könyv megjelenése után több adaptáció is készült, a stúdiók és a színésznők is féltek a történettől. A Moss-féle verzió viszont a regényhez hasonló sikerutat jár be, sőt, a szolgálólány jelmez alapvető kellékké vált a női ügyeket érintő felvonulásokon.

Ezért is vált Atwood a feministák ikonjává, és reméli, hogy a show egyre többek szemét nyitja majd fel. Hogy egyre többen felismerik: krízis idején másképp gondolkodunk. Ilyenkor annyira mély az emberek vágya a normálisra, hogy ez a vágy könnyedén egy elnyomó rezsim szolgálójává teheti az embert.

A nőket pedig eszközzé, húsdarabbá.

A történelmi hasonlóságok egészen a Szentírásig nyúlnak vissza, hiszen szolgálólány használatát már a Biblia is említi. A nők démonizálása, kivégzése már a salemi boszorkányoknál is jelen volt, sőt, az ókor hemzsegett a nyilvános kivégzésektől. A nagy plénum előtti szülés bejáratott gyakorlat volt a 17-18. századi királyi udvarokban, de például anyák és gyerekek szétválasztása e pillanatban is megtörténik valahol a világban.

Csupán a June-féle karakterek jelenthetnek veszélyt a rendszerre, aki mindvégig próbál önmaga maradni, a múltjával együtt. Ahogyan Margaret Atwood is, aki nem fél elmondani a véleményét. Rendszeresen tweetel vagy nevét adja politikai vonatkozású nyílt levelekhez. Bátorságára egyszerű magyarázatot ad: neki nincs munkája, kirúgni úgysem tudják.

Nyitókép: IMDb

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Valósággá válik A szolgálólány meséje? appeared first on Igazinő.

De mi köze mindehhez Mona Lisának?

Új szintet lépett a klímaaktivizmus: az elmúlt hetek Európában zajló támadásai nem csupán a múzeumigazgatók kedélyét borzolták, de az internet népe is ráugrott a látványos akciókra. Mostanában szinte minden hétre jut egy kulturális alkotás elleni performansz. A főbb szerepekben van Gogh, Leonardo, Monet, a mellékszerepekben: ragasztó, paradicsomleves és krumplipüré.

Mi értékesebb, a művészet vagy az élet? 

Teszik fel a gyötrő kérdést az újhullámos klímaaktivisták, akik sokkoló tettek révén akarják felhívni a figyelmet a bolygónkat fenyegető veszélyekre. Világhírű festményeket öntenek le, vagy a kezüket ragasztják a keretekre. Így landol Mona Lisa arcán sütemény, Monet szalmabáláin pedig krumplipüré. Az akciókat többnyire a múzeumlátogatók döbbent arckifejezése kíséri, akik nem értik a vandál kirohanásokat.

A tiltakozók viszont azt nem értik, miért nincsenek ők is felháborodva azon, hogy az emberek többet törődnek egy festménnyel, mint a környezettel. Elsősorban azt nehezményezik, hogy a politika évtizedek óta állítja: küzd a klímaváltozás ellen, a valóságban azonban nem tud sikereket felmutatni. 

Az akciókban élen jár a Just Stop Oil nevű koalíció, ami a fosszilis tüzelőanyagok engedélyezése, feltárása ellen küzd. Szerintük a közös politikai akarat hiányzik a változáshoz, ezért van szükség ilyen figyelemfelkeltő akciókra. Hogy az emberek végre arról beszéljenek, hogy miért öntenek le egy van Gogh műremeket.

„Ha egy leves festményen való szétkenése kell ahhoz, hogy ráébredjünk, a fosszilis energiahordozók megölik a bolygót, akkor ezt kell tennünk” – állítják. Sokkolni kell a társadalmat, amelyet még mindig jobban zavar a sütiképű Mona Lisa, mint az, hogy Pakisztánban hányak otthonát vitte el az áradás.

Forrás: TASR/AP

A tiltakozók a kormányok lassú reakciói mellett az átlagember szemét akarják felnyitni a szimbolikus támadásokkal. Arra kérnek minket, hogy különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben vizsgáljuk felül eddigi kényelmes értékrendszerünket. Vegyük észre, hogy miközben a műalkotások értéke az eget ostromolja, addig soha nem látott mélységbe nyílik a gazdagok-szegények közötti olló. És ha tönkrevágjuk a bolygót, az is eltűnik, amit értékesnek tartunk.

Így aki küzd a művészet védelméért, talán a bolygóért is megteszi.

Közben azt is hangsúlyozzák, hogy nem akarnak ártani a műveknek, amelyek egyébként általában sértetlenek maradnak, hiszen üveg védi őket. „Az unokáink jövőjét viszont nem védi” – mutatott rá az egyik aktivista.

De vajon mennyire hatásos, ha leöntenek egy Monet képet?

Ösztönös reakció a megdöbbenés, és első körben a tiltakozókra irányul a harag, de nem a klímaváltozás, hanem a kulturális vandalizmus miatt. Hiszen a jövő generációinak is őrizzük közös művészeti örökségünket. Pont a kultúra az emberiség egyik olyan kollektív bástyája, ami elérhető, közösen csodálható és megment minket a pusztulástól, a depressziótól.

Akinek fontos a klímaváltozás elleni küzdelem, azt nem kell meggyőzni a sürgető cselekvésről. Akit pedig eddig sem érdekelt különösebben, azt egy pürés Monet kép se fogja meghatni. Lelkes múzeumlátogatóként is tudom, hogy az utolsó utáni órában vagyunk klíma ügyben.

Azt is értem, hogy lejjebb van az ingerküszöb, valami nagyot kell villantani, hogy kilépjünk a közöny burkából. Saját eszközeimmel próbálom csökkenteni a karbonlábnyomomat, de nem várható el, hogy az átlagpolgár felelősséget vállaljon az ökokatasztrófa minden egyes változásáért. Ha leöntjük a Monet képet, akkor miért nem tiltakozunk például hangosan a világsztárok félórás magánrepülős utazásai miatt is?

A művészeti világ szerint kontraproduktív a vandalizmus, a műalkotások elleni támadások nem fogják megállítani az éghajlatváltozást. Egyetlen kihalt állat se fog újraéledni, ha veszélybe sodorjuk az emberiség közös örökségét. Ezek a festmények ráadásul egyszeri remekek, nem nyomhatjuk őket újra, mint egy könyvet. A környezetszennyezés területén elég jól állunk. Felesleges fokozni erőfeszítéseinket egy szétkent konzerv levessel.

Nyitókép: Wikipedia

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Ha tönkretesszük a Mona Lisát, megmenekül a Föld? appeared first on Igazinő.

A híres-hírhedt drámaíró minden bizonnyal imádná a zöld-arany páva mintás tapétát egykori szobájában. Délutánonként a róla elnevezett koktélbárban múlatná az időt, ahol saját idézeteivel szórakoztatná a többieket. Esténként pedig jazzt hallgatna, természetesen kék bársony zakóban. És eszébe se jutna, hogy egykor ünnepelt szerzőként gyűlölt, kegyvesztett, kiközösített lett. Az az író, akinek botránya alapjaiban rengette meg a viktoriánus brit társadalmat.

Szodómia, amiért börtön járt

A mindössze 46 évet élt Wilde sírja ma is az egyik leglátogatottabb a Père Lachaise temetőben. A briliáns drámaírót már saját korában is elképesztő figyelem övezete, szellemessége és társadalmi kiállásai miatt az irodalom egyik legeredetibb alakjának tartják. Nemzeti kincs lett belőle, pedig persona non grataként halt meg 18 hónappal azután, hogy kiengedték a börtönből. Szodómia miatt ítélték két év kényszermunkára, ez volt a Korona büntetése, amiért egy másik férfival kezdett szerelmi viszonyt.

A szerelem 

Az isteni szépségű Lord Alfred Bruce Douglas, azaz Bosie örökre megváltoztatta Wilde életét. Fiatal volt, jóképű, ígéretes tehetségű író, arisztokrata családdal. Minden adott volt, hogy Wilde veszélyes terepre tévedjen. Szakmainak induló kapcsolatuk regénybe illően fordult át intim viszonyba, amelyet Bosie apja nem nézett jó szemmel. Szóvá is tette a drámaírónak, aki viszont bíróságon követelte, hogy neki adjanak igazat a rágalmazó apával szemben.

Forrás: Wikipedia

Noha az ír riposztkirály a bíróságon is rendkívül szórakoztató volt, hirtelen a vádlottak padján találta magát. Büszkesége nem engedte, hogy külföldre meneküljön, így már a rácsok mögött vetette papírra keserű sorait arról, hogy bár az istenek mindent megadtak neki, az őrült vágy végül felülkerekedett rajta.

Miért imádták? 

Pedig az ír dandy egykoron saját kora viktoriánus celebritása volt. Egész Európa ismerte nyelvtudása, rendkívül éles elméje, művei vagy ruhái miatt. Hírnevét ugyanis nem lehetett egyszerűen irodalmilag megmagyarázni. Elképesztő figyelmet kapott, még azok is elismerték kvalitásait, akik amúgy nem különösebben rajongtak érte. Beszélgető partnerként Wilde kimagasló személyiség volt. Annyira szórakoztató párbeszédeket, monológokat folytatott, hogy nem véletlenül ő lett az egyik legtöbbet idézett szerző.

E tehetség azonban nem csupán könnyed játék volt a szavakkal, minden mondata mögött tájékozottság, ragyogó intellektus volt. Elméjét a dublini Trinity Egyetemen, majd Oxfordban pallérozta. Már ekkor mélyreható gondolatai voltak. Bársony nadrágban szidta a kapitalizmust, mondván, az megöli a kreativitást, és nem értett egyet azokkal, akik szerint a művészetbe mindig bele kell csempészni valami erkölcsös célt. Rajongott a szépségért és az önmagáért vett művészetért. Kritizálta kora száraz oktatási elveit, és már javában az elfojtott érzelmek pszichés veszélyeiről szónokolt, amikor Sigmund Freud még ismeretlen bécsi orvosként praktizált.

Csak a lázadás által lehet fejlődni…

Excentrikus, lázadó szellemét részben otthonról hozta orvos, író, költő szülei révén, akik irodalmi szalont tartottak otthonukban dublini művészek, értelmiségiek számára. Bármerre járt, felforgató hatással volt az emberekre. A kortársak rajongtak érte vagy megbotránkoztak rajta. Az ifjúságot mágnesként vonzotta, az őt követő generációk irodalmi és intellektuális ébredését merészen befolyásolta. Vakmerő gondolatait ifjonti hévvel mondta ki, például, hogy túl kényelmesek vagyunk, túl engedelmesek. Pedig igazán csak a lázadás, az engedetlenség által lehet fejlődni. Wilde maró gúnnyal ekézte a fennálló társadalmi hierarchiát, az volt a célja, hogy a felső tízezer vesse le álarcát.

Oscar Wilde nem passzolt a viktoriánus erkölcs dobozába. Hiába volt tiszteletreméltó karrierje, két imádott fia, ismertsége és egy remek házassága. Szellemisége, Bosie-val való kapcsolata és a Dorian Gray arcképe című örökbecsű regénye szétfeszítette a prűd kereteket. Akkor dekadensnek bélyegzett, mára klasszikussá vált regényére a sajtó azonnal lecsapott. Buja, erkölcstelen, gonosz, közönséges – írták. Az Oscar Wilde-i válasz nem váratott magára sokáig: nincs erkölcsös vagy erkölcstelen könyv, csak jól vagy rosszul megírt. Ennyi.

Nyitókép: Wikipedia

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!

Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu

The post Oscar Wilde, aki 2 év kényszermunkát vállalt szerelméért appeared first on Igazinő.

Egyszerre volt ikon és megosztó figura, aki védte a társadalom peremére szorult csoportokat, miközben bírálói bűnbaknak kiáltották ki. Számos érdekes barátra tett szert és még több tekintélyes ellenségre. First ladyként nem várt sokáig azzal, hogy megmutassa a világnak: ő nem csupán díszlet lesz férje oldalán.

Forrás: Wikipedia

Munkássága

Két nappal azután, hogy 1933-ban férjét beiktatták az Egyesült Államok 32. elnökének, megtartotta első sajtótájékoztatóját. Az elnök felesége úgy döntött, hogy rendszeres sajtótájékoztatóira csak női újságírók mehetnek, így nagyon sok orgánumot rákényszerített, hogy nőket vegyenek fel. My Day címmel saját rovatot is kapott, és a Fehér Házban dolgozó konzervatívok nagy bánatára rádiós kommentátorként is fellépett.

A második világháború alatt ugyancsak határozottan képviselte az emberi jogokat. Durván kirohant Hitler és Mussolini ellen, de ha kellett, nyíltan kritizálta férje politikáját is. Lobbizott bölcsődék, óvodák létrehozásáért, a nők egyenlő fizetéséért, és férjét is meggyőzte, hogy alakítson bizottságot, ami tiltja a faji, etnikai munkahelyi diszkriminációt.

Franklin Delano Roosevelt ugyan 1945-ben meghalt, de felesége azután sem hagyott fel humanitárius tevékenységével, hogy kiköltözött a Fehér Házból. Az újonnan létrejövő ENSZ közgyűlésébe Truman elnök őt jelölte egyetlen női tagként. Egy évvel később ő lett az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának első elnöke, szerepe volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megalkotásában.

Élete

Pedig minden idők egyik legismertebb first ladyje gazdag, privilegizált családba született New Yorkban, nemigen volt alkalma találkozni a nyomorral. A családi tragédiát ugyanakkor korán megismerte, szülei elvesztése után a nagymama szigorú napirendje szerint élt. A tanulás révén kiszabadult a rigorózus szabályok alól, bekerült a társaságba és önkénteskedni kezdett.

Hosszú házasságuk alatt végig támogatta férje politikai karrierjét, de korán leszögezte, hogy nem lesz csupán fogadások házigazdája arcára merevedett mosollyal. Tenni akart a világért, a marginalizálódott csoportokért. Az első világháború alatt katonákkal foglalkozott, később pedig egy lányiskolában vállalta el a társigazgatói posztot.

Mindezek miatt vegyes érzelmekkel fogadta férje elnöki győzelmét. Tragikus volt számára, hogy minden olyan pozíciójáról le kellett mondania, amiről úgy gondolták, hogy új szerepével összeférhetetlen.

Ezért döntött úgy, hogy ő másmilyen first lady lesz.

A harmincas évek a nagy gazdasági világválság és a nyomában járó társadalmi depresszió korszaka volt. Elsődlegesnek érezte, hogy olyan intézkedések mellett álljon ki, emeljen szót, amelyek segítik a nőket, gyerekeket, szegényeket. Úgy gondolta, kötelessége megismerni és képviselni az átlag amerikaiakat. Saját rovatában társadalmi ügyeket kommentált, és személyes részleteket is elárult mindennapjairól. Rendületlenül járta az országot, hogy találkozzon a lakossággal otthonaikban, munkahelyeiken, szakszervezeti gyűléseken vagy tüntetéseken.

Forrás: Wikipedia

Ma a civiljogi aktivisták gyakorta hallják, hogy követeléseik elérhetetlenek és irreálisak, de számtalan esetben kiderült a történelem során, hogy csak a bátor és kompromisszum nélküli gondolkodás visz előre. A leghosszabb ideig szolgáló first lady élete is igazolja ezt a gondolatot.

Eleanor Roosevelt már saját korában radikálisnak számított, haladó világképe sok esetben férjéét is túlszárnyalta. Ma mindazok az ő örökösének számítanak, akik úgy érzik: felelősek azért, hogy harcoljanak a jövőért, amiben hisznek.

Eleanor Roosevelt sem engedte, hogy a konvenciók vagy saját félelme akadályozzák. Ahogy egyszer megjegyezte: „Minden alkalommal, amikor nem engedsz a félelemnek, erősebb, bátrabb és magabiztosabb leszel. Azt kell tenned, amiről úgy gondolod, hogy nem menne.”

Nyitókép: Wikipedia

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!

Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu

The post Eleanor Roosevelt a férje politikájába is beleállt, ha kellett… appeared first on Igazinő.

A zseninek tartott vállalkozó jókor volt jó helyen, ám szenvedélye, tudásvágya kevés lett volna ahhoz, hogy létrehozza a világ legismertebb brandjét. Kitartása viszont oda vezetett, hogy ma világszerte 38,700 Mekiben ehetjük ugyanazt a hamburgert.

A gyorséttermi blogok között szinte közhelynek számít, hogy a Nyugati pályaudvarnál lévő étterem a bolygó egyik legszebbje, habár én sosem tudtam fejben összerakni a tipikus meki illatot az enteriőrrel. Az viszont nagyon is rendben volt, amikor gyerekként a barátnőmmel először beléptünk a Régiposta utcai McDonald’s-ba, hogy magunkba tömjük azt a satnya sajtburgert.

Hambi még sosem volt olyan különleges!

Az első magyar Meki nálunk is hatalmas sláger volt: órákig kígyóztak a sorok, hogy az emberek megkóstolhassák végre az amerikás hamburgert. Bár a Meki már régóta nincsen az éttermi listámon, egyvalami még mindig lenyűgöz: Ray Kroc látnoki ereje, aki egymaga megvalósította az amerikai álmot.

Forrás: Wikipedia

1977-es önéletrajzában így ír magáról a hamburger báró: „52 éves voltam, cukorbeteg, kezdődő artritisszel, epehólyag és a pajzsmirigyem nagy része nélkül. De tudtam, hogy a legjobb dolgok még előttem állnak.” És milyen igaza volt az utazóügynöknek, aki gyerekként limonádét árult a szülői ház előtt, majd később minden volt, csak akasztott ember nem.

Turmixgépekkel házalt, amikor találkozott a McDonald’s testvérekkel, és azonnal felismerte, hogy valami forradalmi dolognak a szemtanúja. Egy útmenti csehót látott, ahol nincs felszolgáló, nincs mosogatás vagy evőeszköz, a konyha pedig egy szerelősor, ahol néhány összetevővel dolgoznak olcsón és főleg gyorsan. Kroc már látta, ahogy a San Bernardinóban lévő étterem birodalommá növi ki magát.

Meggyőzte a testvéreket a terjeszkedésről, akik nagyon örültek Kroc lelkesedésének. Tízéves franchise szerződést kínáltak neki. A középkorú turmixgép ügynök a tökéletesen lemásolható, hatékony hálózat gondolatával a fejében külön céget alapított az éttermek ingatlanjainak kezelésére is. A világbirodalmi törekvésekkel azonban a testvérek nem tudtak lépést tartani, néhány éven belül Kroc kivásárolta őket. Hogy mennyire volt korrekt a fivérekkel, máig vitatott, az idő azonban Krocot igazolta: ma Indiában is ugyanolyan ízű hamburgert majszolnak, mint Washingtonban.   

Kroc szerint nem az étel volt a lényeg, hanem a rendszer, a folyamat, amelynek végén egy család gyorsan és finomat eszik egy tiszta és rendkívül hatékony étteremben. „Feltettem a hamburgert a gyártószalagra” – mondta egyszer az alapító, akinek első étterme bombasiker volt.

Az 1960-70-es évek alatt a világ egyik legismertebb és legsikeresebb reklámkampányát folytatta a McDonald’s. „Annyira beivódott az arany M betű a fogyasztók tudatába, hogy a hamburger akkor is finom lett volna, ha kihagyják belőle a húspogácsát” – mondta egy rivális. Érthető az irigység, az üzleti iskolákban ma is Ray Kroc története az egyik példa, halála után több évtizeddel a marketing guruk újracsomagolják gondolatait, mantráit. Hősként tekintenek rá, aki hozzájárult az USA 20. századi történetéhez.

A 90-es évek közepén úgy becsülték, hogy minden nyolc amerikaiból egy biztosan dolgozott Mekiben élete során. Számos franchise tulajdonos karrierje indult a sültkrumpli tartály mellől, akik később milliomosok lettek, és rengeteg új menüötlet is tőlük származott, mint például a Big Mac vagy az Egg McMuffin.

Hogy Ray Kroc alkoholista volt a szó klasszikus és munkahelyi értelmében – hogy sűrűn járt válóperes ügyvédhez, egy másik kérdés. Miképp a McDonald’s-ot érő kritika is, hogy például hozzájárult a nemzeti mértékű elhízáshoz, az egészségtelen étkezést promotálja és alacsony béreket kínál hosszú műszakokkal.

A hamburgerbáró azonban megmutatta mindenkinek, hogy a nehézségeken nem a szenvedély, hanem a kitartás segít át. „Nem én találtam fel a hamburgert, csak komolyabban vettem, mint bárki más” – mondta egyszer. A hat kontinensen csillogó arany M betűk ezt tökéletesen igazolják.

Nyitókép: IMDb

The post Isten elé helyezte a hamburgert a McDonalds tulaja appeared first on Igazinő.